A magyar kultúra napja alkalmából január 22-én Galántán Csemadok Közművelődési Díjban részesül Keszeg István, Martos polgármestere. Vele készült riportunkból kiderül, miért tartja megtisztelőnek a díjat és melyik a nagyobb kihívás: koreográfusként, művészeti vezetőként színpadra vinni egy előadást, vagy vezetni egy települést.
Elárulta azt is, mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedekben a közművelődés terén végzett munkájából és milyen terveket, álmokat sző az eldugott kis felvidéki település első embereként.
Keszeg Istvánt, saját bevallása szerint óriási meglepetésként érte, amikor tudomást szerzett róla, hogy a díjban részesül, hiszen már nem aktív koreográfus, néptáncoktató: „Úgy érzem, ez egy kicsit a múltnak szól már” – mesélte portálunknak, hozzátéve, mindig jó érzés, ha az ember munkáját elismerik.
Fogas kérdésként értékelte, de őszintén válaszolt arra is, melyik szerepben nehezebb helytállni: koreográfusként és népművelőként vagy polgármesterként. Véleménye szerint van hasonlóság a szakmák között, hiszen a polgármesterség is kreatív munka.
„Nem akarom kiemelni a pénz szerepét, de a rendezvények megvalósításához és egyáltalán, az álmaink megvalósításához is kell a pénz. De talán a néptánc, népművelés világában könnyebb volt egy-egy elképzelést megvalósítani, míg polgármesterként gyakrabban előfordul, hogy valamilyen oknál fogva az álmokat, ígéreteket nem tudja az ember megvalósítani, tőle független, külső tényezők miatt”. Összegezve, nehezebb az ígéreteket teljesíteni polgármesterként, illetve az elképzeléseket megvalósítani, mondta.
A néptánc szerelmese
Keszeg István egészen fiatalon, 19 évesen már a martosi Csemadok Alapszervezetének elnöke volt. Azóta közel negyven év telt el az életéből aktív közművelődési szerepléssel a Felvidéken. A szlovákiai magyar néptáncmozgalomban végzett munkássága példaértékű és kiemelkedő, amely szorosan összekapcsolódik a Csemadokban kifejtett tevékenységével. Keszeg István, bár végzettségét tekintve mérnök, sikeres volt néptáncosként, producerként, koreográfusként, forgatókönyvíróként és művészeti vezetőként is.
Néptáncos pályafutását 1974-ben kezdte a martosi Csemadok Hajnal néptáncegyüttesben, s itt dolgozott egészen 1978-ig. 1982-ig a pozsonyi Szőttes Néptáncegyüttesben táncolt, de közben vendégkoreográfusa volt az ekeli Tátika Gyermeknéptánc Együttesnek. 1983-tól, évtizedeken át, egészen 2007-ig a komáromi Hajós Néptáncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa volt. Közben, a kilencvenes évek elején a pozsonyi Ifjú Szívek Néptáncegyüttes művészeti vezetőjeként és koreográfusaként működött. 1990-től 2002-ig a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség alelnökeként a hagyományőrző szekció felelősének posztját is betöltötte.
Nevéhez fűződik a Hagyományőrző Együttesek Országos Seregszemléi, táncháztalálkozók, a zselízi Országos Népművészeti Fesztivál, valamint a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély segédszervezése. Saját bevallása szerint mindig azon törte a fejét, milyen hagyományőrző egyesületet, rendezvényt szervezzen. „Mindenképpen a magyar hagyományok őrzésében szerettem volna letenni valamit a mi kis felvidéki asztalunkra“ – foglalta össze életcélját.
Arra a kérdésre, hogy munkái közül mire a legbüszkébb, határozottan válaszolt: „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy koreográfusként együtt dolgozhattam egy nagyszerű fiatalokból, iskolásokból álló színjátszó körrel, az Álmodozók Diákszínpaddal és két remek produkciót is sikerült életre hívnunk. Az István a király és a Kőműves Kelemen nagyon eredeti munka volt és egyedi az életemben” – vallotta be Keszeg István.
További beszélgetésünk során elmondta, a hagyományőrző múltat nem adja fel, bár már sem táncosként, sem koreográfusként nem vágyik a szereplésre. A jövőt tekintve természetesen vannak tervei, amelyek összhangban vannak jelenlegi polgármesterségével és a hagyományőrző múltjával is.
A martosi táj szépségeire építenek
Portálunknak elsőként adott hírt egy készülő óriási projektről, amely kicsiny falujában valósulna meg: a régi Zsitva és a Nyitra folyó összefolyásánál fekvő Martoson kulturális, művészeti és közéleti központ létrehozásán dolgoznak már jó fél éve. A falu támogatásával, a Via Nova partnereként közös projekttel pályáztak erre a részben szabadtéri központra, melynek elbírálására még várnak.
A martosi hagyományokra és a martosi táj szépségére építve szeretnék kiépíteni ezt a centrumot. „Szintén büszke vagyok arra, hogy a Via Nova fiataljai partnerként tekintenek rám több közös projektben is” – árulta el Keszeg István.
A díjat személyesen veszi át, ráadásul abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Martosi Hagyományőrző Együttessel közösen utazik Galántára, hiszen ők is fellépnek az ünnepi műsorban. „Első alkalommal kísérem az egyesületet fellépésre, ez külön öröm számomra” – mondta el portálunknak.
Búcsúzóul még egyszer hangsúlyozta, óriási megtiszteltetés számára a díj, mivel verseny jellegű díjakat, elismeréseket többet is kapott az elmúlt évtizedekben, de ehhez hasonlót, eddig csak kettőt: először 1986-ban fiatal népművelőként, majd 2006-ban Komárom Város Polgármesteri díjban részesítette.
