Tizenkettedik alkalommal szervezték meg december első vasárnapján a Kárpát-medencei imanapot. A liturgiát idén a Tiszáninneni Református Nőszövetség állította össze.
A Kárpát-medencei imanap gondolata a 2004. december 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán, az anyaország határain túli magyarság sorsával való együttérzés jeléül született. Az imaprogram során minden évben más-más országrész és egyházkerület mutatkozik be, tárja fel örömeit és gondjait, hív hálaadásra és könyörgésre. A program elsődleges célja az ismeretátadás, a közösségek megerősítése és a gyülekezeti nőszövetségek kapcsolatfelvételének elősegítése.
A füzeten keresztül idén a tiszáninneni egyházvidék történetét, iskolarendszerét, valamint a reformáció és a művészetek kapcsolatát ismerhetik meg. A füzet Dienes Dénes sárospataki teológiai professzor, Pocsainé Eperjesi Eszter múzeumigazgató és Ábrám Tibor tiszáninneni főgondnok tanulmányainak felhasználásával készült, s letölthető a refromatus.hu oldalról.
Az imafüzetet Mályiban, a Mécses Központban rendezett háromnapos előkészítő konferencián mutatták be a Kárpát-medencei református nőszövetségek vezetői számára.
Dr. Börzsönyi Józsefné, a Tiszáninneni Református Nőszövetség elnöke a Kárpát-medencei imanapi köszöntőjében kifejti, jó alkalmat kaptak arra, hogy a Tiszáninnen életét, a történeti múltban és a jelenben fellelhető értékeit, kincseit megismertessék, s jó alkalom arra is, hogy beletekinthessünk, hogy a reformációban nyert örökség a „forráshoz”, az Igéhez való visszatérés, az abból való megújulás hogyan élteti, bátorítja és serkenti cselekvésre Urunk szolgálatára Tiszáninnen gyülekezeteit, iskoláit, intézményeit, a nőszövetséget.
A Tiszáninneni egyházvidék a történelmi Kis-Hont, Borsod, Heves, Abaúj, Sáros és Zemplén vármegyék területét foglalta magába. A településszerkezete eléggé sajátos volt, mert lényegében Kassa kivételével várostalan területnek számított. Ezért a reformációban elsősorban a mezővárosok játszottak kiemelkedő szerepet. Tiszáninnen vidékén a legjelentősebb mezővárosok a következők voltak: Miskolc, Szikszó, Abaújszántó, Sajószentpéter, Rimaszombat, Mohi, számos hegyaljai település, s fontos volt még Eger püspöki város.
Fejezeteket olvashatnak a reformáció és a művészetek kapcsolatáról, a könyvművészetről, a vizsolyi bibliáról, a zenéről, a festészetről, az iparművészetről, s külön részben Tompa Mihályról és a nemrég hasonmás kiadásban megjelent Olajág imádságos könyvéről.
Ebben az esztendőben ünnepeljük Tompa Mihály pap-költő, volt pataki diák születésének 200. évfordulóját. „Bibliámnak és lantomnak élek…” írta Arany Jánosnak, akivel egy évben születtek.
Pap-költővé vált, egyházi beszédei, prédikációi és imádságai is kiadásra kerültek. Halála előtt jelent meg az Olajág című munkája. A pap-költő életének, lelkészi pályájának bizonyságtétele ez a könyv. Szeretett hitvesének, Zsoldos Emíliának ajánlotta.
Mint kifejtik, az imakönyv a pap-költő végbúcsúja a világtól, hitvesétől, kit egész életében szeretett, búcsúzás a természettől, barátaitól, s a hazától. Isten akaratában megnyugodva a költőnek menni kell, ezt hagyja örökségül. Hitvallással írja, hogy mindenkor Istenre kell tekinteni, búbánatot, fájdalmat elé kell vinni. Isten mindenkor vigaszt ad. Az élet nagyon rövid, de csak a földi élet, soha nem kell félni, mert Isten mindig velünk marad. A költőnek megnyugvást hoz az elkészült imakönyv, lelki békét. Akik olvassák, akik imádkoznak, azok is megnyerik a lelki békét, a csendet.
Tompa az imakönyvben foglalkozik a nő hivatásával, a honszeretettel, a lelki csendesség helyszínével, a templommal, a természetben töltött idővel, a magányossággal, a nyugalom helyszínével, a temetővel. Beszél a nyelv, a szó hasznáról és kártékonyságáról. A kevélységről, kacérkodásról, a jótékonyság szükségességéről, az éj sötétségéről. Elmondja, hogy az ember legszebb, legdrágább ékessége a könny. Egy csepp könny. Szemeinknek gyöngéd vendége a könny, de ki tudná megállni, hogy könnyeit visszatartsa, koporsó mellett, veszteségek perceiben. Soha sem lehet átvirrasztani a bánatok éjjelét könnyek nélkül.
Az imafüzet a további fejezetekben foglalkozik az oktatással. Mint írják, a református keresztyén nevelés egységét a közös emberkép, s ebből fakadóan a közös pedagógiai célkitűzések jelenítik meg. A bibliai emberképre épülő református keresztyén pedagógia nevelési céljainak középpontjában az erkölcsi nevelés áll. Az erkölcsi nevelés legfontosabb területei: az általános etikai nevelés, a hitre nevelés, a hazafias nevelés és a közéleti gondolkozásra való nevelés. Mindezek mellett nagy hangsúly esik az értelmi, az érzelmi és a testi nevelésre. Áttekinthető a Tiszáninneni Református Egyházkerület iskolarendszere is.
A folytatásban a javasolt imádságokat, énekeket olvashatjuk. A Kezdő éneknek a Mint a szép híves patakra c. 42. sz. zsoltárt ajánlják, a Fő ének a Mely igen jó az Úr Istent dicsérni 255. sz. dicséret. Az igehirdetéshez az igei alapot Ezékiel 47. fejezetének 1-12-ig terjedő versei szolgálják.
Imádkozhatnak az anyaszentegyházért, a nemzetünkért, a nőszövetségért, a családokért, az iskolákért.
Az imafüzet elérhető ITT.
(reformatus.hu/Felvidék.ma)
