Határrevízió, nagyhatalmi érdekérvényesítés, felszabadulás. Az első bécsi döntés története és emlékezete címmel nemzetközi konferenciát szervezett november 28-án Komáromban a történelmi megyeházán a TéKa, vagyis a Szlovákiai Magyar Fiatalok Tudományos és Kulturális Társulása, melynek főszervezője Bajcsi Ildikó volt.
A szakmai konferencia aktualitása és a helyszínválasztás nem volt véletlen, hiszen itt, ebben az épületben zajlottak a 80 évvel ezelőtti tárgyalások.
Stubendek László polgármester megnyitója után Bajcsi Ildikó a közismert történészt, a Széchenyi-díjas Romsics Ignácot, a MTA tagját kérte meg, hogy mutassa be az 1938-as utolsó békeévet.
A professzor úr előadásából a következőket tudtuk meg:
Magyarországon a trianoni trauma, valamint a világgazdasági válság után lassú fejlődés indult meg, amit 1938-ban a lakosság is kezdett megérezni.
Így érkezett el az ország a nagy várakozással meghirdetett Szent István-évhez, az első magyar király halálának 900. évfordulójához.
Az Eucharisztia magyarul Oltáriszentséget jelent. Ennek tiszteletére szervezi meg a katolikus egyház 1881 óta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusokat. A 34. Világkongresszus rendezésének jogát, talán éppen a jubileumi Szent István-év miatt, 1938-ban Budapest nyerte el. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségek, istentiszteletek, körmenetek a magyar katolikus egyház erejét voltak hivatottak megmutatni.
A kongresszus fő vendége Pacelli bíboros államtitkár, a későbbi XII. Pius pápa volt. A nagy többség úgy vélekedett, hogy a kongresszus a terjeszkedő náci rendszer ellen irányul (Hitler nem engedte a német katolikusokat Budapestre), de ugyanakkor a másik fő ellenség a bolsevizmus maradt.
A látszat az volt, hogy Magyarország ismét a keresztény Európa védőbástyája és Európa közepén a béke szigete.
Miután a professzor úr felvázolta a nemzetközi helyzetet, részletesen kitért az 1938-as év további nagyon fontos magyarországi eseményeire, mint az első zsidótörvényre, mely szintén 1938. május 29-én lépett hatályba, s kimondta, hogy a szellemi szabadfoglalkozású állások legfeljebb 20%-át tölthetik be zsidók. E törvény és a zsidók megbélyegzése ellen 59 magyar keresztény író, művész tiltakozott.
Az év őszének következő történései viszont kétséget kizáróan mindent felülírtak, hiszen végre, ha csak részben is, de beteljesedett az a két évtizedes vágyálom, hogy a csonka Magyarország ismét területileg is gyarapodni fog, Felvidék visszatér az anyaországhoz.
Mivel az 1938 októberében folyó „komáromi tárgyalások” nem jártak sikerrel, mindkét fél, a cseh-szlovák és a magyar is a négyhatalmi döntésben bízott, ami végül Magyarországnak kedvezett.
A következő előadó, a szintén közismert történész Szarka László, az MTA tagja és a Selye János Egyetem professzora az első bécsi döntés végrehajtásáról tartott nagyon érdekfeszítő előadást.
Az előadásból röviden összefoglalva a következőket tudhattuk meg: a magyarok Szlovákia helyett „csak” a magyar többségű területsávot kapták vissza, ezért az államközi viszony megromlott, s amikor a magyarok az úgynevezett „kis háborúban” elfoglalták Kárpátalját, a viszony kimondottan ellenségessé vált.
A bécsi döntés végrehajtását szabályozó bilaterális megoldások nem tudták konszolidálni az államközi viszonyt.
Az etnikai határ nem jelenthetett százszázalékos megoldást, mivel 67 000 magyar maradt az akkori Szlovák Állam területén, s közel 200 ezerre nőtt a magyarországi szlovák kisebbség száma.
A reciprok kisebbségpolitika tússzá tette a két kisebbséget, ami megalapozta a világháború utáni lakosságcsere koncepcióját.
A délutáni program az ifjú kutatók előadásaival folytatódott, melyek közül meg kell említeni Tóth Marcell László és Pokornyi Gábor előadását, melynek címe a Szent Jobb látogatása Komáromban 1938-ban.
Mint ismeretes, a Szent István-év kapcsán a Szent Jobbot országjáró körútra vitték, így jutott el Komáromba is. „A Szent Jobbot június 29-én, vasárnap reggel 8 óra 20 perckor hozta az aranyvonat Komáromba és 9 óra 20 percig a vasútállomás előtti térségen tették közszemlére nagy ünnepélyesség mellett.”
Itt meg kell jegyezni, hogy ekkor még Dél-Komáromról volt szó, hiszen mindez júniusban történt. Majd a fiatal tudósjelöltek ismertették a Szent Jobbhoz kapcsolódó ünnepségek lefolyását és azokat a személyeket, akik térségünkben kivették részüket ezen ünnepségek lebonyolításából.
Mintegy zárszóként hallhattunk még egy nagyon figyelemreméltó előadást Bajcsi Ildikótól, aki Az első bécsi döntés következményei a csehszlovákiai sarlós értelmiségre című előadásában a következőket emelte ki: „A Csehszlovákiában új keretek között szocializálódott első generációs magyar kisebbségi értelmiség egyik legfontosabb ideológiai mozgalma a Sarló volt, amelyet a prágai egyetemisták Szent György Körének az öregcserkészei alapítottak 1928-ban, Gombaszögön. A csoport még önálló mozgalommá szerveződése előtt, 1927-ben nagyszabású falukutatást is szervezett.”
Az 1938-as bécsi döntés után a mozgalom megtorpan, szétszóródik, az egyik jeles képviselőjük, Jócsik Lajos a következőképpen panaszkodik újságcikkében:
A népi minőségű szellemek rettenetesen szétszóródtak és sokan elhallgattak. Állíthatom, hogy a felvidéki népi minőségű nemzedékből egyedül, egymagam szóltam a folyóiratokban s a lapokban, annak ellenére, hogy sokszor üzenték: jobb lesz hallgatni, vagy teljesen elhallgatni. Az oroszlán barlangjában éltem s egy egész nemzedék igazáért viseltem az ütlegeket. A felvidéki társakat elvesztettem, az anyaországiakat pedig nem lehetett megtalálni, rettenetesek voltak az első évek.
A nemzetközi szakmai konferencia befejező részében nagyon termékeny vita alakult ki, nézetek ütköztek, vélemények cseréltek gazdát. Az eseményt támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Komárom városa.
