Az elmúlt két hétben kutatóásatást folytatnak a középtúri Szent Márton templomnál. Az ásatás egyik célja a ma már romos állapotban lévő épület pontos korának meghatározása.
A kutatóásatást a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának szakemberei végzik. Április 17-én az érdeklődők részére ásatási sétát rendeztek a közigazgatásilag Nagytúrhoz tartozó Középtúr romtemplománál.
Mint Paterka Pál régész, a műemlékvédelmi hivatal szakembere elmondta:
sokáig úgy gondolták, hogy az épület az 1260-as évekből származó Árpád-kori templom. Az elmúlt két hétben elvégzett ásatás segítette az épület pontos behatárolását.
A szakemberek 16. századi reneszánsz kori épületnek datálják a romtemplomot.
Ásatási séta Paterka Pál (k. kékben) vezetésével (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Két évvel ezelőtt a szakemberek georadarral átvizsgálták a területet. Ez alapján már elképzeléseik voltak a korábbi teljes épületről. A régészeti kutatás során három szelvényt nyitottak az épület tövében, illetve magában az épületben. Az első kutatóárkot a szentély hátsó falánál ásták meg. A szelvény megmutatta a reneszánsz épület alapzatát. Ugyanakkor láthatóvá vált egy régebbi, középkori alapzat is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi épület egy korábbi templom alapzatára épülhetett valamikor a törökkor idején. Mint az ásatási sétán megtudtuk, a templom külső homlokzatának vakolatát leverve előjöttek a reneszánsz díszítési jegyek.
A következő kutatóárkot a szentély oldalsó fala mentén ásták ki. Itt egyebek mellett falmaradványokat is találtak. A szakemberek valószínűsítik, hogy ezek egy sekrestye falai lehettek, melyet az idők folyamán lebontottak, avagy ledőlhetett. Ugyanakkor a falban megtalálható az egykori sekrestyébe vezető kapu reneszánsz boltozata. Jelenleg az épület déli oldalán található a sekrestye, ez klasszicista stílusban épült hozzá a templomhoz valamikor a 19. században.
Az egykori sekrestye körvonalai (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A harmadik szelvényt a szentély belsejében nyitották ki. Itt szintén láthatóvá vált egy régebbi, középkori alapzat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jelenlegi épület részben egy korábbi, talán gótikus templom alapzatára épülhetett valamikor a törökkor idején. A templom érdekessége a szentélyben található hatalmas, téglából és kőből épített oltárasztal. Mint a régész megjegyezte, a reneszánsz korban építettek ilyen oltárasztalt.
Paterka Pál a Felvidék.ma-nak elmondta: „a jelenlegi régészeti ásatás az első ilyen jellegű kutatás a templomnál, ezért is nagy jelentőséggel bír az épület korának meghatározásában.”
Terv a megóvás és felújítás
A Teleki László Alapítvány kuratóriumának tagjai több ízben is jártak a községben. Az alapítvány a határon túli magyar épített örökség megóvása program keretében támogatja a külhoni területek épületeinek rekonstrukcióját, megóvását. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen műemléki épületet felújítsanak, előtte szükséges bizonyos régészeti kutatás elvégzése. A szakvélemény összeállítását követően az egyház közösen az önkormányzattal pályázhat az alapítványnál a felújításra.
Reneszánsz kori szenteltvíztartó (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Hosszan tartó folyamat kezdő alaplépéseit tették meg ebben a hónapban. Az, hogy milyen mértékben újítják majd fel a romtemplomot, a későbbiekben dől el.
A terv a reneszánsz kori díszítéses homlokzat helyreállítása. Ugyanakkor a romtemplom tetőzete életveszélyes állapotban van. A sekrestye mennyezete félig beszakadt. Ezért az elsődleges szempont az állagmegőrző és megerősítő felújítás.
A templom sorsa
Az írásos emlékek már a 13. században említenek templomot a mai épület helyén. A község temploma a falu szélén hömpölygő Korpona pataktól nem messze állt. Ez okozta a későbbi vesztét. 1936-ban egy árvíz során a templom hajója megsemmisült. Csupán a szentély, a déli fekvésű sekrestye valamint a szentély mögött lévő különálló harangláb maradt meg. A helyi hívek még sokáig használták a romba dőlt templomot.
A reneszánsz szentély (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Kedvező időjárás esetén a pap a megmaradt szentélyben celebrálta a misét, miközben a hívek a szabadtéren, a tényleges épület előtt hallgatták. A téli időszakban a szentélyben gyűltek össze a hívek is. A harmincas évekbeli árvizet követően még huzamosabb ideig használták az egyre inkább életveszélyessé váló Szent Márton templomot.
Majd a község egy imaházat építtetett. Bőven az ezredfordulót követően kezdték el építeni a Nagytúr közigazgatási falurészek, Kistúr és Középtúr között az új templomot. A nagytúri katolikus hívek ma már az impozáns, modern Magyarok Nagyasszonya és Tours-i Szent Márton templomban vehetnek részt a szentmiséken.
