Kisújfalu az Érsekújvári járás kis településeinek egyike. Lakosainak száma 669 fő.
Vallási szempontból egy kis „sziget” a déli régió kis falvainak sokaságában, lakosainak nagy százaléka református vallású.
Van óvodája, kis létszámú alapiskolája, szabadtéri színpada, tájháza, könyvtára, jól működő civil szervezetei, egy igen összetartó református közössége. S hogy mennyire életképes ez a kis község, azt a legjobban bizonyítja, hogy évente több alkalommal helyi termelői piaca van, melyet a polgármester kezdeményezett.
A falu első emberét többek között arról is kérdeztem, hogy és miért lett pedagógusból polgármester, kistermelő, közéleti ember nemcsak helyi szinten (az MKP járási megyei jelöltje), és hogy bír mindezzel megbirkózni családanyaként is.
Geri Valéria az egyetem elvégzése után 1989-ben pedagógusként kezdte a köbölkúti alapiskolában, ahol 1995-2014 között az igazgatói tisztséget töltötte be. 2014-ben a szülőfalujában megüresedett a polgármesteri poszt, s ekkor döntött úgy, hogy pályát változtat…
Mi volt az indítéka, hogy nem a gyerekekkel folytatja tovább a pályafutását, hanem a felnőttekkel?
Az egész életem az iskola volt, együttműködő, támogató környezethez voltam szokva, lételemem a csapatmunka. Szerettem a munkámat, az iskolai környezetet, de 15 év után úgy éreztem, egy helyben toporgok, ez feszített belülről.
Meggyőződésem, hogy érdemben vezető pozícióban sokáig egy helyen az ember nem tud teljesíteni, egy idő után eléri a teljesítőképessége határát, és nincs tovább.
Valahogy én is így voltam vele. Épp a bizonytalan időszakomban keresett meg az akkori polgármester, és felkért, induljak a választásokon, mert ő nem szeretné folytatni. Egy darabig gondolkodtam, aztán eldöntöttem.
Azt azért el kell mondanom, hogy nem volt egyszerű a váltás. Lelkileg eléggé megviselt, mindazok ellenére, hogy az én döntésem volt. Végül is most, túl a kezdeti nehézségeken elmondhatom, szeretem ezt a munkámat is. Nehezebb, felelősségteljesebb, nagyon sokrétű, néha el is vagyok keseredve, de jó látni, hogy fejlődik a falu.
Kisújfalu madártávlatból – és polgármestere, Geri Valéria
Nem tartott az ismert mondástól, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában?
De igen, tartottam tőle, hogy az emberek nem fogadnak majd el. Ráadásul idegen, széleskörű munkaterületre tévedtem, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy képes leszek rá. Viszont nagyon vonzott ez a munka, kihívásnak éltem meg, sok ember biztatott és egy idő után kialakult egy támogató csapat, amely önkéntesként vagy akár képviselőként segített. Nagyon jó érzés volt, amikor az első falunapon közel 70 ember vállalt valamilyen feladatot önkéntesen, bérmentve, csak a közösség és a falu érdekében.
Természetesen vannak, akik nem értenek egyet velem, vannak más nézetek, vélemények, akad, akinek a személyem nem tetszik, de ez természetes. Tiszta lelkiismerettel, teljes erőbedobással dolgozom. Minden döntésemet a közösségi érdek, községünk fejlődése irányítja, mindent ennek érdekében teszek, ennek érdekében hoz döntéseket a testület is. Úgy vélem, ezt elismerik és értékelik az emberek. A képviselő-testülettel problémamentes az együttműködés, mindent meg tudunk tárgyalni, a különböző véleményeket sikerül egyeztetni a község és a fejlődés érdekében. A lakossággal folyamatosan tartja az önkormányzat a kapcsolatot, az ajtóm mindig mindenki előtt nyitva áll. Örülök is, ha bejönnek az emberek, hiszen a lakosság véleménye, érdeke a legfontosabb.
Azért dolgozunk, hogy szeressenek itt élni az emberek.
Ismerve a faluját, milyen tervekkel, álmokkal indult neki, s az elmúlt másfél választási időszakban mit sikerült megvalósítani?
Amikor nekiindultam egy kisebb csapattal, összegyűjtöttük az aktuális problémákat, a fejleszteni való területeket, ebből is a legfontosabbakra próbáltunk koncentrálni: munkahelyek létrehozása, községi szolgáltatásokra és az infrastruktúra fejlesztésére. Rövid időn belül rá kellett jönnünk, hogy vannak dolgok, melyeket nem lehet megvalósítani. Kevés a pénz, a támogatásokat sem arra lehet kérni, amire valóban szükség van. Ha van is pályázati lehetőség, nincs politikai akarat. Szóval nem egyszerű.
Mindezek ellenére úgy gondolom, nagyon sok mindent sikerült megvalósítani. Újraindítottuk a helyi könyvtárat, nappali foglalkoztatót hoztunk létre az idősek számára, elindítottuk a gondozói szolgálatot. Ez mind új munkahelyek létrehozását is lehetővé tette. Minden kormány, állam által meghirdetett programba bekapcsolódtunk annak érdekében, hogy minél több embert tudjunk foglalkoztatni. rengeteg pályázat készül, a legtöbb saját erőből. Számos középületet újítottunk fel: méltó belvilágot, új tetőzetet kapott a halottasház, külső-belső átépítésen esett át a községi hivatal is. Elértük, hogy lakosság a mai kornak megfelelő környezetben tudja hivatalos ügyeit intézni. A Bethlen Gábor Alap támogatásával teljesen megújult az óvoda-iskola épülete, a napokban készül az új műfüves, többfunkciós sportpálya, szépül az óvoda udvara, tervezzük a buszmegállók cseréjét, és még sorolhatnám. Lassanként szépülünk, épülünk minden téren. De sok még a feladat és a teendő.
A kisiskola és óvoda épülete (Fotó: FB)
Kultúra, kisiskola, közösségi élet, hitélet – valamennyiben otthonosan mozog.
A közösségi élet is felpezsdült kicsit, amióta az önkormányzat támogatási lehetőséget nyújt a helyi szervezeteknek. Bátran mondhatom, hogy büszke vagyok Kisújfalu közösségi életére. Van pár aktív, sokoldalú ember, aki tevékenyen részt vesz a falu életében, ezért hálás is vagyok.
Magam is tevékeny közösségi ember vagyok, és amióta az eszemet tudom, mindig is részt vettem mindenben, amiben csak tudtam. Meggyőződésem, hogy mindennél fontosabb a közösségi élet. Az embereknek lehetőséget kell teremteni a találkozásra, a kapcsolódásra, hogy közösen éljenek át jó dolgokat, hogy együtt örüljenek, hogy megtanuljanak egymásra figyelni. Mert hiába lenne szép infrastruktúra, ha a lélek – az ember – hiányozna belőle. Egy községben szinte minden az emberek egymáshoz való viszonyán áll vagy bukik. A falu vonzóerejét nem csupán az infrastruktúra, hanem nagyobb mértékben a közösség tudja létrehozni a kapcsolatrendszerével, az egymáshoz és a közöshöz, a gyökerekhez való viszonyával és tevékenységével.
Nem adjuk fel iskolánkat, óvodánkat, magyarságunkat jelentő és értékmentő hagyományainkat, rendezvényeinket.
Az önkormányzat igyekszik minden korosztálynak valamit nyújtani, életben tartani területeket, tevékenységeket, ami megszólítja az embereket érzelmileg. A falu múltjához, hagyományaihoz kapcsolódó területekre gondolok. Aki itt él, azért él itt, mert szereti azt, amit ez a falu nyújtani tud a maga egyszerű, szép falusi életével. Ami megmelengeti az ember szívét, ami kötődést hoz létre.
Hazai viszonylatban is ritka, de járási szinten meg szinte egyedi a saját termék értékesítése. Ez az Ön érdeme, hogyan vágott neki az ötletnek, mi adott reményt a ma már nagyon jól, példaértékűen működő kistermelői helyi piac létrehozásához?
Sajnos mára teljesen megszűnt a háztáji termelés, tudatosan építették le a kistermelőket. Mára a falvakban is csak elvétve találunk állatokat, a többség a kertjében már csak füvet nyír. Nem volt értelme dolgozni, nem tudták az emberek értékesíteni a portékáikat, leszoktak róla.
Épp emiatt 2015-ben szerveztük meg először a községben a Helyi Termékfesztivált, összekapcsolva a Csemadok által szervezett szüreti felvonulással, majd december elején a karácsonyi vásárt. Mostanra ez hagyománnyá vált és hála Istennek az érdeklődés sem lankad, épp ellenkezőleg. A célunk ezzel az volt, hogy megmutassuk a világnak, van értelme a háztáji termelésnek.
Minden vásárra közel 30 helyi árus hozza ki a termékeit, megtalálható itt a szövött szőnyegtől kezdve a házi tésztán keresztül a lekvárig, pástétomig, a szappanig szinte minden. Első nagy élményünk az volt, hogy megtudtuk egymásról, ki mit készít, termel.
Meggyőződésem, hogy egy falunak meg kell tartania a falusi jellegét, aminek a fő irányvonala a háztáji termelés, a tiszta, értékes élelmiszer, a szívvel-lelkekkel készített kézműves termék.
Erre sok mindent lehet építeni, alapvetően a falusi turizmus is erre építkezhetne. Csodás földrajzi adottságaink, természetvédelmi területeink, borászaink, mezőgazdászaink vannak. Ez a mi kincsünk: a természet és az itt élő emberek tudása, a múlt, a gyökerek állandó életben tartása, amiből komoly tőkét kell kovácsolnunk.
Én magam is a háztáji híve vagyok, amit csak lehet, magam, illetve a család segítségével állítunk elő. A férjem viccesen azt szokta mondani, hogy nálunk a szappant is kenyérre lehet kenni. Közel 8 éve egészségügyi problémák miatt iktattam ki az életünkből a kémiai szereket. Képeztem magam, azóta én készítem a szappant, sampont, tisztítószereket, krémeket, kenőcsöket.
Vannak dolgok, melyekből kis adagot nem lehet gyártani, ezért a megmaradt termékkel természetesen én is kiálltam a vásáron. Mostanra igyekszem a pékárut, a tejterméket is magam készíteni. Persze amit a család nem bír elfogyasztani, azt szívesen eladom, cserélem. Édesanyám állatokat nevel, így a friss hús is biztosított, van egy jó nagy kertünk, ahol zöldséget, gyümölcsöt termesztünk. És a napokban készül a baromfinak, nyúlnak egy kis gazdasági épület a kert sarkában. Mindenesetre arra törekszem, törekszünk többen is a faluban, hogy gyári élelmiszer a lehető legkisebb mértékben kerüljön a család asztalára.
Végtelenül örülök, hogy valamilyen szinten sikerült a háztáji termelést előremozdítanunk. És mivel a járvány miatt tilos a gyülekezés, ezért hoztam létre a közösségi oldalon a virtuális háztáji piacot, hogy árus és vevő most is megtalálhassa egymást.
Nagyon bízom benne, hogy következetes, tudatos fejlesztéssel, közös munkával újra igazi faluvá tudunk majd válni, ahol öröm élni annak, aki a falusi életet választja, ahol a modern kor vívmányai mellett értéknek tartja a természetközeli életet.
E kis falu hogy birkózik meg a jelenlegi helyzettel? Miben tudja, tudta segíteni az önkormányzat, a polgármester a falu lakosait a járvány idején?
Tesszük a dolgunkat most is. Ahogy beütött a járvány, a nappali foglalkoztatóban elkezdtük gyártani a maszkokat, melyeket ingyen osztottunk a lakosságnak. Megtettünk mindent, hogy segítsük az időseket, a rászorulókat, az egyedül élőket, mindenkit, aki segítségre, tanácsra szorul ebben a helyzetben.
A falu költségvetése megsínyli ezt az állapotot, kénytelenek voltunk a hivatalt is csökkentett bérezéssel, rövidített munkaidővel működtetni, viszont ügyeltünk rá, hogy a szolgáltatások minősége ne csorbuljon. A lakosság részéről segítséget is kaptunk, a temető kaszálásában sokan segítettek, amit nagyon köszönünk.
Az önkormányzat, a polgármester abban tudja segíteni a lakosságot, hogy minden lehetőséget megragad, hogy a falu fejlődni tudjon, hogy élhető legyen. Aktuális terveink között szerepel emiatt a bérlakások építése, de dolgozunk a szennyvíztisztító létrehozásán, a járdák, utak felújításán és tudatosan próbáljuk felépíteni a falusi turizmust, amiből az itt élők profitálhatnak. De mindezt csak úgy, hogy Kisújfalunak erősödjön a falusi jellege, amiből az itt élők is gyarapodni tudnak, lelkileg és gazdaságilag egyaránt.
