Nem tudom a nevem – már a cím is ugyancsak figyelemre méltó, Strieženec Alex legújabb könyvében sok más egyéb mellett vezetéknevének történetét is boncolgatja, de közben számos, sokunkat foglalkoztató kérdésre szintén keresi a választ.
A koronavírus-járvány miatt a könyv bemutatójára a somorjai Zalabai Zsigmond könyvtárban online módon került sor. A szerzővel, akinek eddig tíz kötete jelent meg és nemcsak íróként, hanem a Déjá vú együttes dobosaként, zenészként, zeneoktatóként, zenei szakkönyvek, tanulmányok szerzőjeként is ismernünk illene, Bárdos Gábor, Somorja volt polgármestere és Csanda Gábor, a Madách Társaság vezetője beszélgetett.
A rendezvény a Déjá vú együttes zenélésével kezdődött, így aztán rögtön kellemes hangulatot teremtettek a számítógépek előtt ülő érdeklődőknek. Majd Strieženec Alex a dobok mögül átült a kényelmes fotelba és indulhatott a beszélgetés.
A Nap Kiadó gondozásában megjelent könyvet Csanda Gábor szerkesztette, aki beavatta a hallgatókat a szerkesztési munkálatokba is.
(Fotó: Zalabai Zsigmond Városi Könyvtár, facebook)
Elmondta, hogy már az első oldalakat olvasva meglepte a szöveg színvonala, nem szólva a mondanivalóról, de az is, hogy mennyire jóindulatú volt az együttműködés a szerzővel. A szerző pedig kitartó emberként még szerkesztés közben is javított a kéziraton, finomított a szövegen, közben pedig állandó kétségek között azon morfondírozott, vajon mennyire érdekli majd az olvasót ez a téma. Nos, az eddigi visszajelzések szerint megnyerte az olvasókat, de a kritikusokat is, a könyvesboltokban előkelő helyen szerepel és remélhetőleg sokan elolvassák majd.
A Nem tudom a nevem sodró erejű, olvasmányos könyvvé sikeredett, bár kényes témákat feszeget. A szerző saját családjának sorsfordító eseményeit mutatja be, de ezek a visszásságok oly sok felvidéki családot is érintenek, hitelesen tárgyalja a szlovák-magyar viszonyt, azokat a történelmi traumákat, amelyeket a végzet ránk mért, a különböző jellemek helytállását. Nyíltan leírja nagyapja Hlinka gárdista életútját, de a felvidéki magyarságot ért kitelepítések tragédiáját is. Hiszen fontos a szembenézés, a dolgok tisztázása, elengedhetetlen, hogy végre kimondjuk, leírjuk az évtizedek óta bennünket nyomasztó és sokszor nem egyértelmű traumákat.
Strieženec Alex a szerkesztő gondolatmenetét folytatva somolyogva megjegyezte, hogy majdnem csalódott is, hogy Csanda Gábor oly kevés változtatást eszközölt a szövegében. Elmondta azt is, hogy mivel előző könyve, amelynek címe Bíborhajnal, szlovák nyelvre is lefordították, sőt Kanadában angolul is megjelent, legújabb művét szintén szeretné a szlovák olvasóknak is bemutatni. Erre készteti annak témája, amely ugyan, nem győzzük hangsúlyozni kényes, de véleménye szerint is, itt az ideje mindenkinek a maga eszközeivel hozzájárulni a szlovák-magyar viszony rendezéséhez. Könyvét pedig maga szeretné lefordítani, mert ugyan megtörtént már egy fordítás, de azzal nem volt elégedett.
A bemutatót a legújabb könyve kapcsán rendezték, de a röpke egy óra alatt számos érdekes információt tudtunk meg az íróról is. És megint meggyőződtünk róla, hogy sok értékes egyén él közöttünk, akikről vajmi kevés tudomásunk van.
Strieženec Alex életútja is sok tanulsággal jár. A zene és az írás kart karba öltve vonul végig az életén.
Dobosként évekig zenélt külföldön, zeneoktatóként itthon tanította a gyerekeket, akik rajongva szerették, a zeneiskolából mégis lapátra tették, közben megírta könyvét a dobolásról, valamint a szlovák dzsessz történetét 1940-től 1970-ig, és mint mondta, még millió terve van. A legközelebbi, hogy átfogó művet írjon a bárzenészekről, a bárok különös, semmihez sem hasonlítható világáról, amelyek egykor a városok meghatározó szórakozóhelyei voltak, mára pedig szinte teljesen kivesztek. Vezetéknevével kapcsolatosan pedig elárulta, hogy a Bíborhajnal című könyvének kiadója mindenképpen szerette volna őt rávenni a névváltoztatásra, állítva, hogy ilyen névvel képtelenség könyvet eladni, egy pillanatig hajlott is a szóra, majd vállalta saját és elődei nevét.
Csanda Gábor és Bárdos Gábor kérdései, no meg a szerző vallomásai nyomán élvezetes beszélgetésben volt részük azoknak, akik a somorjai Zalabai Zsigmond könyvtár kezdeményezésébe, a kényszer-szülte online író-olvasó találkozóba bekapcsolódtak.
Kirajzolódott előttünk egy érdekes és értékes ember portréja és életpályája. És a végén ráadásként még elhangzott két alapvető gondolat. A bemutatott könyv címéhez kapcsolódva az, hogy teljesen mindegy, mi a neved, az a fontos, hogy milyen ember vagy és mit teszel le az asztalra. A másik pedig, hogy a világon a legjobb dolog az olvasás! Ezt pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni.
A teljes könyvbemutató a somorjai Zalabai Zsigmond Városi Könyvtár közösségi oldalán visszatekinthető.
