Amióta Szent Norbert 1121-ben megalapította a premontrei rendet, azóta – szinte a kezdetektől – jelen vannak Magyarországon is a rend tagjai. Hogyan voltak részesei az elmúlt évszázadokban a magyar társadalomnak, vallási életnek, művészetnek és tudománynak, azt mutatja be az évforduló alkalmából a Magyar Premontrei Cirkária és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása.
A látogatót Szent Norbert ábrázolása fogadja Vaszary János 1897-ben készült festményén. Az impozáns alkotás a rend történetének egyik ikonikus helyéről, Zsámbékról érkezett, hasonlóan, mint a kiállítás legtöbb darabját, a rend mai magyarországi apátságai és rendházai őrzik, de sikerült számos hazai és külföldi gyűjteményből, például a Szlovák Nemzeti Levéltárból is értékes műtárgyakat kölcsönözni, hogy minél teljesebb áttekintést kapjunk a rend lelkiségéről, alapításáról, magyarországi múltjáról és jelenéről.
Szent Norbert (Vaszary János, 1897). Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma
A premontrei kanonokok életformája a vita mixta (vegyes élet). Kolostoraikban szigorú szabályok között élnek, de ezzel párhuzamosan lelkipásztorkodnak és a 19. század elejétől tanítanak is. Ennek megfelelően a kiállítás első három része a rend istenkereső vetületét, a kolostorok belső életét, valamint gazdag építészeti örökségét mutatja be. A kiállítás második felében a szerzeteseknek a kolostorok falain kívüli tevékenységét ismerjük meg, azt hogy igét hirdetnek, részt vesznek a fiatalok oktatásában, illetve tudósként vagy művészként szolgálják a társadalmat.
Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója örömét fejezte ki azért, hogy a járvány utáni első kiállításuk éppen a premontrei rend 900 évét bemutató anyag, mert benne megjelenik mindaz, ami a Nemzeti Múzeumot reprezentálja: tudomány, történelem, és művészet.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek és Varga Benedek, a múzeum főigazgatója az alapítása 900. évfordulóját ünneplő premontrei rend történetét bemutató kiállítás megnyitóján a Magyar Nemzeti Múzeumban 2021. május 28-án. (MTI/Illyés Tibor)
Ullmann Péter Ágoston emeritus perjel a kiállítást egy üzenetnek, a jövőnek szóló palackpostának nevezte, és köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, hogy a premontrei rend ilyen körülmények között ünnepelheti meg a 900. évfordulót, hiszen az egyházak nehéz évtizedeket éltek meg a diktatúra időszakában. Ő 1960-ban lett a premontrei rend tagja – titokban, mint sok más szerzetes. Hozzájuk hasonlóan fizikai munkásként dolgozott, míg a 70-es években az Országos Széchényi Könyvtárban a breviáriumok összehasonlító anyagának vizsgálatával bízták meg, s újra „fehér embernek” érezhette magát.
Szólt a hajdani híres premontrei iskolákról, melyek közül a Felvidéken Kassa, Eperjes és Rozsnyó, míg a Partiumban Nagyvárad gimnáziuma volt a leghíresebb. Ma már a határokon túl egyik sem működik.
Az oktatás mellett fontos közéleti szerepet is töltöttek be a prépostságok, amelyek a középkorban úgynevezett hiteleshelyként működtek, vagyis a jogi ügyeket intézték, okleveleket állítottak ki, magyarázta Kusler Ágnes művészettörténész, a kiállítás kurátora. Az egyik legrégebbi a jászóváraljai volt.
A jászói premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította. Építését csak a tatárjárás szakította félbe és 1255 után fejezték be. A középkorban országos jelentőségű hiteleshely, melyet még a 17. században is tornyokkal erődített fal övezett. A premontrei szerzetesek nyomában főként a Szepességből német telepesek érkeztek a faluba. A település 1290-ben számos kiváltságot (vásártartási jog, vámszedési jog, vadászati jog) kapott és gyorsan várossá fejlődött. Ekkor már tulajdonképpen két részből állt: a Bódva jobb partján fekvő Jászóváraljából és a bal parton fekvő Jászóból.
Johann Lucas Kracker festményén IV. Béla király az apátság alapító oklevelével (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A jászói alapítást egyes történészek nem Könyves Kálmánhoz, hanem IV. Bélához kötik, erre utalna a kiállításon a barokk korszak jelentős műtárgya: Johann Lucas Kracker festménye a Fáy Társaság tulajdonából. Az alkotás egykor a Jászói Premontrei Prépostságot díszítette, és IV. Béla királyt ábrázolja az apátság alapító oklevelével. A festményt az Abaúj-Torna vármegyei Fáy család vette meg, majd lányaik házassága révén került a Sopron megyei Zichy–Meskó-kastélyba.
1945-ben szovjet tankok alól mentette ki a műalkotást a kastély egyik alkalmazottja, és vitte el nem sokkal a II. világháború befejezése után Fáy Dezsőhöz, aki egy hatalmas szekrény hátára szögezve, falnak fordítva őrizte mintegy ötven éven át.
A képet a kifeszített állapotban való tárolás mentette meg a további rongálódástól – magyarázta Kusler Ágnes. Jászóról származik az a miseruha, amelyet Mária Teréziától kapott a jászói apát, ezt a Szeged alsóvárosi ferences kolostor őrzi, míg Nagyorosziból kapta kölcsön a kiállítás azt a monstranciát, amely egykor szintén a jászói magyar premontreieké volt.
Ezt a miseruhát Mária Terézia adományozta a jászói apátnak (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A kiállítás egyik ritkasága az ausztriai Schlägl premontrei apátságban őrzött, középkori magyar szójegyzék. Ezzel kapcsolatban e tudósítás írója megkérdezte, hogy e jelentős tárgy mikor került Ausztriába, vajon hasonlóan a nagyszentmiklósi aranykincshez vagy Bocskai koronájához? Ullmann Péter Ágoston perjel megnyugtatott, hogy az mindig az ausztriai apátság tulajdona volt. De ha már szóba került, Varga Benedek főigazgató megjegyezte, hogy a nagyszentmiklósi kincs megtalálásakor 1799-ben sajnos Magyarországon nem volt megfelelő épület az elhelyezésére, és meggyőződése, hogy gróf Széchényi Ferenc éppen ezért alapította 1802-ben a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy a jövőben legyen otthonuk az értékeknek.
Ami a Bocskai-koronát illeti, annak megszerzéséről nem mondanak le, bár nem lesz könnyű feladat, hiszen a bécsi Schatzkammertől még kiállításokra is nehéz kölcsönkapni a műtárgyakat.
Martoncsik József, azaz Mécs László a kassai premontrei főgimnázium végzős növendékeinek tablóján (Fotó: Cservenka Judit/Felvidék.ma)
A premontrei rend történetét bemutató kiállítás a múzeum Pulszky-termében látható, amit kiegészít a lapidáriumban látható, 2020-ban készített A premontrei örökség című film. A kupolateremben pedig Nagy Sándor A hadak útja című monumentális pannója kerül bemutatásra, amelyet a Gödöllői Premontrei Gimnáziumba készített 1924-ben. A mű szimbolikája különleges: a Tejutat ábrázolja, vagy ahogyan a székelyek nevezték, a Hadak útját, amelyen régmúlt idők uralkodói vágtatnak seregeik élén, együttes erővel sietnek bajba jutott hazájuk segítségére. Talán nem meglepő, hogy az alkotásra hosszú évtizedekig tartó lappangás várt, és csak 2019-ben került elő ismét. 2020-ban a Budapesti Történeti Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteményéből visszakerült a Gödöllői Premontrei Apátsághoz.
A Premontreiek 900 kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg a hatályos járványügyi szabályok betartásával. Virtuális formában a MNM weboldalán járható be.
