A komáromi szekeresgazdák leszármazottai nagy fába vágták fejszéjüket, amikor úgy döntöttek, hogy előadó- és kiállítótermet alakítanak ki a komáromi vár három rossz állapotban lévő helyiségéből. Ugyan anyagi forrással nem rendelkeztek, de volt Istenbe vetett hitük. Hol tartanak a kitűzött céljaik elérésében, és mik a további terveik? – erről beszélgettünk a 6 évvel ezelőtt megalakult szekeresgazda egyesület alelnökével, Kelemen Istvánnal.
Mikor és milyen céllal alakult meg egyesületük?
A Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület 2015 januárjában alakult meg hivatalosan, majd azt követően a minisztériumba bejegyezték, mint polgári társulást. Legelső teendőnk a szekeresgazda leszármazottak felkutatása, a társaság tevékenységébe való bevonása volt.
Mivel megfogyatkoztak az utódok, ezért szívesen fogadjuk sorainkba a téma iránt érdeklődőket is.
A komáromi szekeresgazda életmód megőrzése, népszerűsítése, a ruházat bemutatása volt az egyik fő célunk, illetve a szekeresgazda bandérium hagyományait is szerettük volna valamilyen módon ápolni. Hajdanán a komáromi szekeresgazdák és a lovas bandérium minden jelentős alkalommal ünnepi viseletben képviselték városunkat. Ezt a hagyományt is szeretnénk visszaállítani.
(Fotó: Nagy Tivadar/Felvidék.ma)
Milyen rendezvényeken szoktak részt venni?
A dél-komáromi Kecskés László Társaság (KLT) – melynek tagjaival nagyon jó az együttműködésünk – elkészíttette a bandériumi viselet három hiteles,
ezüstgombos másolatát, ezek többnyire az ottani városházán vannak kiállítva. Egyszer javasoltam az elnök asszonynak, hogy ne csak a vitrint díszítsék ezek a ruhák, hanem öltözzünk be, és mutassuk is meg a nagyközönségnek. Az ötletet tettek követték: A KLT és az önkormányzat jóvoltából ezekben a ruhákban jelenünk meg nemzeti ünnepeinken – március 15.; augusztus 20.; október 6.; – a Duna mindkét oldalán lévő városrészben. Részt vettünk a dél-komáromi Kecskés László sétány, valamint az észak-komáromi Selye János Gimnázium Kecskés Lászlóról elnevezett tantermének avatásán is, az észak-komáromi református templom udvarán kopjafát állítottunk.
A templom belterében egy márvány emléktáblát is elhelyeztünk, ezzel tisztelegve az ősök emléke előtt, mivel a jelenlegi templom építéséből a gazdák is kivették részüket. Az építőanyag ingyenes fuvarozásán kívül a férfiak az ezüstből készült menteláncaikat és díszruhájuk gombjait ajánlották fel.
Az asszonyok az ezüstgombokon és csatokon kívül arany ékszereikkel járultak hozzá, hogy méltó hajléka lehessen az Úristennek. A Trianon 99. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen is jelen voltunk, és a többi résztvevővel együtt vonultunk át mi is az Erzsébet hídon. A szekeresgazdák díszes ruháját bemutattuk a komáromi kollégiumban, a dél-komáromi Múzeumbarátok Körében, az észak-komáromi Csemadok-teremben, a Tulipán Óvodában a Marianumban, a bajuszfesztiválon Marcelházán, valamint református ifjúsági táborokban Virten és Komáromban. Természetesen ezeken a helyszíneken el is beszélgettünk az érdeklődőkkel a szekeresgazdák történetéről, hagyományairól.
(Fotó: Nagy Tivadar/Felvidék.ma)
Hogy jött a kiállítóterem ötlete, és miért itt, a komáromi várban?
A 2017-es év elején az egyik elnökségi gyűlésen elhangzott, hogy a komáromi várban – az egykori legénységi szállásnak helyet adó részben – lehetőség van több terem bérlésére. Nagyon megtetszett ez az ötlet, mivel egyesületünknek nincs székhelye, üléseinket a Komáromi Református Egyházközség gyülekezeti termében szoktuk tartani.
Három termet kértünk, és még az év márciusában 25 évre szóló kölcsönszerződést kötöttünk a várossal.
Ennek feltétele az volt, hogy a málló vakolatú, villanyvezeték és padló nélküli helyiségeket önköltségen fogjuk felújítani, 25 éven át használni, majd az idő elteltével a város tulajdonává válik. Nagy fába vágtuk a fejszénket, anyagi forrással nem rendelkeztünk, de volt Istenbe vetett hitünk. 2019-es év végéig kérvényeztük a felújítást, kitakarítottuk a helyiségeket. Közben tovább intéztük a papírmunkát, tárgyaltunk a műemlékvédőkkel, mivel szigorú előírásoknak megfelelően kellett a munkálatokat – például a befalazott boltívek kibontását – végezni. Szerény anyagi keretünk megengedte a villanyszereléshez való anyagok beszerzését, a munka pedig Mórocz Sándor szekeresgazda társunk felajánlásának köszönhetően valósult meg.
(Fotó: Nagy Tivadar/Felvidék.ma)
Említette Mórocz Sándor önkéntes felajánlását. Rajta kívül kik vesznek még részt a termek felújítási munkálataiban?
Többnyire egyesületünk tagjai, de volt rá példa, hogy a komáromi református gyülekezet tagjai is segítettek, akik végül benyújtották a közénk való belépési kérelmüket. A helybéli római katolikus temetőben lévő öreg sírkövek megmentésével foglalkozó Kárpátia Sportegyesület, a Pro Museum társaság, és a dél-komáromi Legát István pedig azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy néhány megmentett sírkövet elhelyezhetnek-e ideiglenesen az általunk igényelt helyiségekben. Természetesen igent mondtunk, ők pedig cserébe besegítettek a tennivalókba. Eddig 350 munkaórát fordítottunk a felújításra. A törmeléket két társunk fuvarozta el.
(Fotó: Fritz Beke Éva/Felvidék.ma)
Nagyon szépen halad a termek helyreállítása. Mire utalnak a bejáratoknál bejáratnál látható BGA (Bethlen Gábor Alap), Hungaricum és Nyitra megye táblák?
Elnökünk, Farkas Gáspár 2019-ben kapott egy BGA-s pályázati tájékoztatót: A magyar kultúráért és oktatásért – Felvidéki regionális pályázati felhívás (2020) címmel, melynek hozadékaként sikeresen pályáztunk mi is. Az onnan kapott összegből – közel 3 millió forint – fizettük a kőműveseket, asztalosokat és 2021 márciusában el is készült az első helyiségünk. Bár a kiírás szerint 2020-ban el kellett volna mindennel készülni, de úgy a magyarországi, mint a szlovákiai járványügyi helyzet miatt kitolódott a határidő. A másik sikeres pályázatunk az Agrárminisztérium 2020. évi, a nemzeti értékek és hungarikumok gyűjtésének, népszerűsítésének, megismertetésének, megőrzésének és gondozásának támogatására kiírt pályázati felhívása, ahová az év márciusában adtuk be a megfelelő okmányokat, év végére meg is kaptuk az összeget, és az eredetileg áprilisra megszabott határidőt szintén meghosszabbították. Ennek köszönhetően a második helyiség felújításával június 20-ig elkészültünk. A Nyitra Megyei Önkormányzathoz tavaly szeptemberben adtuk be a kérelmet, nemzeti és kulturális műemlékek felújításának támogatására. A kért 4500 euró helyett 3000 eurót kaptunk, azzal a feltétellel, hogy az összeg 25%-ával, mint önrésszel ki kell egészíteni a beruházásokat.
(Fotó: Fritz Beke Éva/Felvidék.ma)
Fontolgatják-e további pályázatok benyújtását is?
Az idei évben már beadtunk 3 pályázatot. Egyet a BGA-hoz, „Bemutatótér és előadóterem fokozatos, többlépcsős kialakítása a komáromi várban – második szakasz” címmel, mivel a terv szerint részletekben haladunk a felújítással. Ebben az esetben a felújított helyiségek berendezésére és működtetési költségeire pályáztunk. A Hungaricumhoz beadott pályázatból érkező összegből a harmadik termet szeretnénk befejezni. A harmadik pedig a Szlovák Beruházási, Regionális Fejlesztési és Informatizációs Minisztérium felhívására beadott pályázatunk. Emellett a KLT beadott egy pályázatot, amelyben határon átnyúló együttműködés keretén belül egy újabb díszruha elkészítésére pályáztak és nyertek pénzt, amelynek kedvezményezettjei mi leszünk, vagyis kapunk egy teljes bandériumi díszruhát.
Milyen kiállításokat terveznek?
Az első helyiség előadóterem lenne. A már felújított boltíves beugrókban őseink, szekeresgazda családok fényképeit szeretnénk elhelyezni. A második helyiségben lenne a szekeresgazda életmódot, a lovas bandériumot bemutató állandó kiállítás. Ígéretet kaptunk Számadó Emesétől, a dél-komáromi Klapka György Múzeum igazgatójától a 10 évvel ezelőtt ott bemutatott szekeresgazda-kiállítás anyagának bemutatására. Az igazgatónő a tárgyakon kívül készségesen felajánlotta – mi pedig örömmel fogadtuk – szakértelmét, segítségét is az anyag elrendezéséhez. A fuvarozás, hajóvontatás megszűnését követően a gazdák már csak mezőgazdasággal foglalkoztak. Ezért a harmadik teremben mezőgazdasági kiállítást tervezünk, melynek keretén belül olyan, a földművelésben használatos tárgyakat – vetőgép, szekér – szeretnénk bemutatni, melyeket egykor az őseink használtak. A kiállításokat természetesen óvodások, diákok, turistacsoportok és a várba látogató közönség is megtekintheti, ezáltal is bővítve Komáromról szóló ismereteit.
(Fotó: Fritz Beke Éva/Felvidék.ma)
Lengyel Ákos a Kálvinista Szemle 2020-as májusi számában így ír a komáromi szekeresgazdákról:
„A szekeresgazdák szerves részét képezték a város arcának. Az életmódjuk jellegzetességével, illetve a megjelenésükkel is elkülönültek az átlagos komáromi polgároktól. Komárom városában egy zárt, armális nemes társadalmi rétegről beszélünk. Városfalakon belül gazdálkodtak, állattenyésztéssel is foglalkoztak. Azonban két foglalkozással írták be magukat a város történetébe. Az egyik a hajóvontatás, a másik pedig a fuvarozás…
A komáromi szekeresgazdák alkották a komáromi református gyülekezet magját, de nem vetették meg a más felekezetű embereket. Erre konkrét példa is van a katolikus Balázs Ferenc esetében, akit elvittek az 1896-os millenniumi ünnepségekre is. A komáromi református templom 1785-ben elkezdett építésekor a faanyagot Szerbiából hozták a gazdák, nagy szekérkaravánon. Többek között bérmentesen vállalták a fuvarozásokat, sőt még a menteláncokat, ezüstgombjaikat is levágták ruháikról, hogy ezzel támogathassák a templom építését. Ezért sem találunk 1785 előtti menteláncokat, illetve ezüstgombokat…
Az egyházi egyesületekben tevékenyen részt vettek, a Protestáns Jótékony Nőegylet, a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület alapítói és támogatói közt számos szekeresgazda család volt. A szekeresgazdáknak pedig volt egy önálló énekkaruk is, mely 1881-től működött. Közgyűléseiket a református kollégium épületében tartották. 1906. február 24-én tartották 25 éves jubileumi ünnepségüket. A „gazda énekkar”, ahogy akkor nevezték, 1945-ig működött, utolsó karnagya Füssy László szekeresgazda volt…
(Fotó: Fritz Beke Éva/Felvidék.ma)
A város egyik legimpozánsabb képviselőiként ők állították ki a városi (szekeresgazda, gazda) bandériumot. Nem voltak állandó alakulat, csak ünnepségekre álltak össze, ha nevezetes vendég – gróf Nádasdy Lipót, V. Ferdinánd és Ferenc József királyok és számos főherceg, báró – érkezett a városba… Utoljára 1929. szeptember 15-én állt fel a lovasbandérium a református templom harangavatásakor, azonban bandériumi díszben egészen a második világháborúig képviselték a várost. A komáromi szekeresgazdák nem csak a várost képviselték a Magyar Királyságban méltóképp, de a református közösséget is.”
(Fritz Beke Éva/Felvidék.ma)
