A búcsi Erős Emberek Egyesületének meghívására a községbe látogatott Kiss Jenő, a magyar testépítés legnagyobb alakja, a Testépítők Nemzetközi Szövetsége Mr. Universe versenyének világbajnoka.
A református templom melletti régi iskola edzőtermében Szabó Veronika és Sánta Ákos köszöntötték a neves sportolót, aki jelenleg személyi edzőként dolgozik. Volt junior és felnőtt magyar bajnok is, aztán (ezt tekinti karrierje legnagyobb sikerének) 1996-ban elnyerte az abszolút világbajnoki címet. Bár indulhatott volna a Mr. Olympián, az akkori magyar sportvezetés „nem állt a helyzet magaslatán”, így meghiúsult a dolog. A versenyzéssel a 90-es évek végén felhagyott, de 2013-ban, 10 év után újra a színpadon láthatták. Edzeni 14 évesen kezdett, egy évig csak mellre és bicepszre gyúrt. Kiváló genetikai adottságainak köszönhetően így is nagyszerű fejlődést ért el, és eleve „lábas” testépítőnek számított és Magyarországon senki nem jutott még olyan messzire ebben a sportban, mint ő.
Balról Szabó Veronika főszervező és Kiss Jenő (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
A testépítő legenda egy hátedzés után arról mesélt, hogy mi kell az izomépítéshez és megmutatta a gyakorlatok helyes kivitelezését, majd mesélt elképesztő sikereiről és arról, hogyan tért vissza ebbe a sportba 40 évesen és mennyit kell edzeni ahhoz, hogy az ember fejlődjön.
„ Heti 3 edzést mindenféleképpen ajánlanék. Én minden mozgásformát támogatok, lehet az futás, úszás, súlyzós edzés, bármi. Ha látványosabb eredményt szeretnénk elérni, akkor már heti 5 edzésre is szükségünk lehet. Egyébként én az elején mindig elmondom, hogy a munkához két ember kell, és az eredményt nem egyik pillanatról a másikra fogjuk elérni. Ne azért eddzünk, hogy a kalóriákat nézzük, legyen ez életmód, ne csak egy kúra. Én nem a kilókat nézem, nincs is otthon mérlegem. Kitartás kell a jó kondihoz, nem pedig mérleg. Lementem egy iskola edzőtermébe 14 évesen, és ott elkezdtem edzeni. Minden álmom az volt, hogy egyszer én legyek a legerősebb. A versenyek eleinte nem érdekeltek, nem is tudtam, hogy vannak ilyenek. Aztán elkezdtem tudatosabb lenni, 1989-ben mentem az első versenyemre, néhány szép győzelem után azonban felhagytam a versenyzéssel. Majd közel 15 év kihagyás után visszatértem a Testépítők Nemzetközi Szövetségének (IFBB) versenyein. A hetedik helyet szereztem meg a Nordic Pro nevű megmérettetésen Finnországban.
Az a jó, ha az embert pozitív értékek vezérlik, nem pedig pusztán az anyagi javak hajszolása, ami sokszor a másik eltaposásával jár.
Persze, nem kell álszentnek sem lenni, szükség van egy anyagi biztonságra, de a gazdagságot nem szabad életcéllá tenni. Különösen nem mások kárára! A testépítés szépsége szerintem abban rejlik, hogy az anatómiai izomzat minden irányból fel legyen építve.”
Sánta Ákos gyakorlás közben (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Kézenfekvő volt a kérdés, hogy mennyi ideig, hány éves korig lehet csinálni a testépítést?
„Életünk végéig lehet űzni ezt a sportot is, mint szinte minden sportágat. Nyilván egy bizonyos életkor után, ami szerintem ebben a sportban olyan 48–50 éves kor, már nem lehet felvenni a versenyt az élmezőnnyel, de vannak szenior versenyek, ahol bizonyíthat a versenyző.”
Ezek szerint tévhitben élt az, aki azt hitte, hogy aki túl van a harmincon-negyvenen, az már kiöregedett a testépítésből. Vajon van más is, amit az átlagember rosszul gondol ezzel a sporttal kapcsolatban?
„Összekeverik a testépítőket azokkal a gyúrós formákkal, akik pusztán azért edzenek, hogy az utcán vagy a strandon jól nézzenek ki, és azért, hogy ez gyorsan történjen, tiltott teljesítményfokozókhoz nyúlnak. Egy igazi testépítőt csak az érdekli, hogy amikor a verseny van, akkor nézzen ki jól. Egy igazi testépítő tiszteli és szereti ezt a sportot, és soha nem tenne olyat, amivel rossz véleményt alakít ki másokban a sportággal kapcsolatban.”
Kiss Jenő figyeli a gyakorlatot (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Arra a kérdésre, hogy mit tanulhat tőle, mint profi testépítőtől egy átlagember, aki nem profi sportoló, de szeretne egészségesen és boldogan élni, ezt válaszolta: „Például pont azt, hogy ne szeresse elérni a célját, hanem akarja! Eltanulhatja a szabályos gyakorlat kivitelezését, a fegyelmezett edzést, az egészséges táplálkozást, a táplálékkiegészítők szakszerű alkalmazását. És egy új módszer alkalmazását is, ami sokkal hatékonyabb az eddigi „nagysúlyos” edzésnél. Kis súlyokkal, nagy szériában (ízületkímélő) módon.”
Végül azt kérték Kiss Jenőtől, hogy írja le saját magát három szóval. Ezt a három szót választotta: kitartás, akarat, alázat.
„Sok szeretetet és tiszteletet kapok az emberektől, ebből igyekszem minél többet visszaadni. A világ nem csak a fizikai valóságról szól, ezért arra is figyelmet kell fordítanunk, és fejleszteni kell, ami bennünk van. A lelkünkben.”
Azoknak a tizenéves srácoknak, akik nemrég léptek rá a testépítés rögös útjára, azt üzente, ne kövessék el azt a hibát, amit ő régen. Tudatlanul kezdett el edzeni. De akkoriban még nem is nagyon volt lehetőség Magyarországon kihez fordulni. Mindenképp keressenek valakit, aki már elért valamit ebben a sportban. Mindenképpen forduljanak egy olyan emberhez, aki példakép lehet, és szakmai segítséget tud adni, ugyanis komoly problémák adódhatnak abból, ha csak úgy esztelenül kezd az ember a testépítésbe. Valamint a sport mindenképpen fonódjon össze a táplálkozással. Nem teszek különbséget, hogy melyik hány százalékban fontos, mert szerintem mindegyik 100%-ban. Figyeljenek oda, hogy legyen meg a megfelelő tápanyagbevitel annak érdekében, hogy a túledzést elkerüljék és a fejlődők táborába tartozhassanak.
A testépítő bemutatta a gyakorlatok helyes kivitelezését (Fotó: Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Azt üzente azoknak, akik hozzá hasonlóan hosszú évek óta a sportág szerelmesei, hogy minden tisztelete az övék. Felesleges azt mondani, hogy sose adják fel, hiszen ők tényleg nem adják fel soha. Helyezzék előtérbe a hitet! A hitet abban, hogy képesek elérni a célt, amit kitűztek maguknak. Meg se forduljon a fejükben, hogy nem sikerülhet!
„Egy szegény, de nagyon szerető családba születtem. Bár a szüleim nem voltak vallásosak, a hitet belém nevelték. Ezáltal, amikor én belefogok valamibe, azt akarattal, hittel mindig végig is csinálom. A sporttal is így voltam.”
Szabó Veronika főszervező a találkozóval kapcsolatban elmondta: „Emberségből, alázatból példát mutatott. Az elismertsége és nagysága mellett szerény maradt, a kitartása és a sport iránti szenvedélye buzdított minket és rengeteget tanulhattuk tőle. Mindannyian lelkünkben feltöltődve távoztunk a találkozó után.”
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
