A jelek szerint a Trump-adminisztratívának kezd végképp elege lenni a pénznyelő ukrán rezsimből, ifjabb Trump ugyanis kijelentette, hogy Ukrajna sokkal korruptabb, mint Oroszország, ezért az Egyesült Államok nem lesz többé „az idióta a csekkfüzettel”. Európa elvakult vezetői azonban továbbra is hajlandónak mutatkoznak vállalni ezt a nem éppen dicső szerepet, azt a sokszorosan megcáfolt és elcsépelt mantrát ismételgetve, hogy Ukrajna értünk is harcol.
Ursuláék most azt főzték ki boszorkánykonyhájukban, hogy életbe léptetnének bizonyos veszélyhelyzeti hatásköröket, melyekkel a különleges jogrendben felülírhatnák a szankciók meghosszabbítását blokkoló nemzeti vétókat. Veszélyhelyzetet pedig már könnyen kreálnának, hiszen értelmezésük szerint Európa háborúban áll Oroszországgal, s amilyen szorgalmasan munkálkodnak a béketörekvések megtorpedózásán és provokálják Putyint, ha rajtuk múlik, akkor ez a háborúban állás a közeljövőben pusztító valósággá válik, ami ellen aztán egyetlen bunker sem véd meg senkit, a viccnek is rossz túlélőcsomagról már nem is szólva.
Ez a vészhelyzeti megoldás konkrétan azt jelenti, hogy az EU gyorsított eljárás keretében, a tagországok egyöntetű beleegyezése nélkül dönthetne arról, hogy határozatlan időre meghosszabbítsák a 210 milliárd eurónyi orosz állami vagyon befagyasztását. A döntéshez ebben az esetben nem lenne szükség a magyar szavazatra sem, így a magyar vétót meg tudnák kerülni még az Európai Tanács közelgő csúcsa előtt.
Ez a lépés aztán precedenst is teremthetne, mivel semmi sem zárná ki azt, hogy az EU később, más területeken ugyanezt a megoldást alkalmazza a „renitens” tagországokkal szemben.
Ursuláék tehát Ukrajna bármi áron való támogatása érdekében veszélyhelyzeti hatáskörökkel akarják keresztülvinni akaratuk érvényesítését. Teszik ezt annak megcsúfolására, hogy másik „kedvencünk”, Kaja Kallas pont a napokban áradozott arról, hogy az Európai Unió a „szabadság megtestesítője”, melynek minden tagállama „önként döntött úgy, hogy együtt dolgozik”. Ez utóbbi állítás ugyan megfelel a valóságnak, csakhogy időközben az EU sajnos letért a korábban választott útról, s mivel nem minden tagország ért egyet azzal, ahogyan a vesztébe rohan, állami vétóval megakadályozhatja azokat a döntéseket, melyekkel nem ért egyet. Most pedig az EU ezt az általa alkotott rendszert akarja megváltoztatni azzal a szándékkal, hogy akaratát az azt ellenző nemzetek tiltakozását semmibe véve is érvényesítse.
Az uniós főképviselő szerint az Európai Unióban minden rendben van: a vélemények – a konzervatívak is – szabadon szárnyalhatnak és az Európai Unió nem kényszerít senkit semmire, a tagállamokat meg végképp nem. Nos ennek a nem kényszerítésnek az iskolapéldája a nemzeti vétójog vészhelyzeti hatáskörök általi megvonása, ahogy például az új migrációs paktum is, mely azt a nagylelkű döntési lehetőséget adja a tagországoknak, miszerint vagy befogadják a migránsokat vagy súlyos százmilliókat fizetnek az uniós alapba. Az Európai Unió valóban a „szabadság lényegét jelenti”, sajnos azonban egy ideje már csak a dilettantizmus, a hozzá nem értés, az ostobaság szabad szárnyalását.
NZS/Felvidék.ma
