A Hagyományok Háza Hálózat-Vajdaság október 20–21-én szervezte meg a népi iparművészeti alkotások zsűrizését a zentai Városi Múzeum Képtárában. Az elbírálást a Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztálya által kijelölt szakemberek végezték.
Negyedik alkalommal értékeltek népi iparművészeti alkotásokat a Vajdaságban. A Hagyományok Háza Hálózat-Vajdaság szervezésében a döntnökök 32 alkotó 86 beküldött tárgyát bírálták el. A zsűrizés szakmai fórum is volt egyben: a zártkörű minősítés másnapján a szakemberek találkoztak az alkotókkal.
„A nemezkészítés és a kosárkötés témakörben vettem részt immár negyedszer a zsűri munkájában Zentán – foglalja össze az elvégzett feladatot Nagy Mária, a Népművészet Mestere, textilművész. – Szívesen tettem eleget a felkérésnek, mintegy három évtizedes kapcsolat fűz a délvidéki kollégákhoz.
Zsűrizés Délvidéken – viseletek
Egy járványos időszakot követően láttunk munkához, de a fogadtatás és a hangulat megegyezett a korábbiakkal, viszont a zsűrizésre beérkezett munkák száma visszaesett. Ez a tendencia különösen érzékelhető volt a hímzéseknél, s számos neves nemezkészítő is távol maradt. A beküldött munkák minősége viszont a legtöbb területen nem változott, kiváló viseletes ruhák, hangszerek érkeztek, s nagyon sok szépen kidolgozott bőrműves tárgyat is láthattunk. Sajnos az én szakágamban, a nemezkészítésben a munkák elmaradtak a várakozástól, viszont örvendetes, hogy a beküldők között sok volt az új jelentkező, a fiatal. A kosárfonásban is számos, kezdőktől származó anyagot kaptunk. Biztos vagyok benne, hogy e pályázók az elkövetkező években egyre színvonalasabb munkákkal neveznek be.”
Valóban, az idei adatok csökkenést mutatnak az elmúlt három alkalomhoz viszonyítva. Kovács Nádi Karolina, a Hálózat munkatársának megítélése szerint a járvány, a korlátozások, a karantén, valamint a most tapasztalható drágulási hullám miatt is a kézművesek jó része felélte tartalékait. Hozzátette, ahogyan mindenki, az alkotók is megérezték a rendezvények hiányát. Vajdaságban eddig is kevés volt a főállású kézműves, mostanra közülük is a legtöbben biztosabb, jövedelmezőbb állás után néztek, így sokkal kevesebb idejük marad alkotni.
Egy mesterremek
A beküldött anyagok összetétele is megváltozott, sok a textília, kevés a kerámia, a szálasanyag, a fa, a hímes tojás, de a textíliákon belül is történt változás, míg az első években főként hímzéseket neveztek az alkotók, mára jóval több a viselet, ami a színvonalas képzéseknek is tulajdonítható.
A szakember a pályázatok minőségét is értékelte: „Aki már zsűriztetett, tisztában van a zsűri szempontjaival. Mindig nagy megelégedettséggel tölt el, amikor látom, hogy egy-egy alkotó megfogadja a szakemberek véleményét és évről évre fejlődik: a fajátékkészítő már csak természetes alapanyagokat használ, vagy a hímzők bátrabban terveznek, és modernebb tárgyakat is alkotnak. Különösen nagyra értékelem a közös munkát, ahogy például a szövő, a csipkeverő és a viseletkészítő, vagy a papucskészítő és a gyöngyfűző mesterek összedolgoznak.”
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
