Az M1 tévé „A Társulat” című versenye a szombati gálaműsorral végérvényesen lezárult. A gútai Vadkerti Imre számára azonban a bársonyfüggöny legördülése nagy változást csupán annyiban jelent, hogy attól a pillanattól kezdődően élete nagy álmának beteljesüléséhez közelít, vagyis a hivatásos előadóművészi pálya felé indulhat el. Nem változnak az életkörülményei sem, hiszen továbbra is pesti albérletében tölti az éjszakákat, s közben reggeltől estig próbál az alkalmi társulattal, készülnek az István, a király díszelőadására.
– Fél éven keresztül, amikor a szombati előadás véget ért, a gútai nézők hazahoztak, vasárnap este pedig utaztam vissza, hiszen hétfőtől folytak a próbák. Ez nem csupán számomra jelentett megterhelést, hanem a családomnak is, hiszen a gyerekek számára hirtelen jött ez a távollét. Szerencsére Zsuzsika, a feleségem egy személyben vállalta az apai-anyai szerepet. Mos újra folynak a próbák, ismét kezdhetek izgulni, hogy miképp állom meg a helyemet. Nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni. Nyáron a társulat egy Balaton-körüli turnén vesz részt, ezen már ott lesznek a gyerekek is, s megpróbálom bepótolni elmulasztott apai kötelességemet – mondja, miközben maga köré gyűjtötte a családot.
Aki ismeri Vadkerti Jimmyt, az hiába várná, hogy megnyilvánuljanak nála a kezdődő sztárallűrök. Továbbra is a szerény, az élet keservesebb oldalát már ismerő férfi maradt, aki számára jelentős változást hoz ez a siker.
– Legszívesebben mindenkit ott szeretnék látni a díszelőadáson, akik erkölcsileg és az sms-ek révén is támogattak. Már az első megmérettetésen éreztem azt, hogy nem remélt támogatást kapok a Komáromi járásból, de a magyarországi nézők is szurkoltak nekem. Soha sem tudom majd nekik a támogatást meghálálni, de ezúton is köszönöm – mondja, s mintha egy kissé bepárásodna a szeme. Közben kihozzák a művészi kidolgozottságú kardot, amelyet már Koppányként visel majd. Nehéz veretű, van mit emelni rajta. Amikor ezt említem neki, Jimmy felnevet: – Na, attól nem félek, ezalatt a féléves időszak alatt is megőriztem kondíciómat, inkább attól félek, hogyan tudok majd eleget tenni a rendezői elvárásoknak és az mennyire nyeri majd meg a közönséget. Koppány nem lázadó, hanem elvhű, hagyományféltő személyiség, akire napjainkban azt mondanánk, hogy erős az identitástudata. Talán számomra ez szerencsés is, mert én tudom, hogy honnan jöttem, s hol a szülőföldem.
Érdeklődve várjuk az előadást.
Dunatáj, ml, Szakc Komárom
