December 18-án Dobos János bemutatta John P. Drummer munkáit a kassai MaJel Rovásban. Elsősorban kettővel foglalkozott. A Trianon-küldetéssel (2019) és a Trianon-dilemmával (2022). Mindkettő meghaladja az 500 oldalt. Trilógia lesz ebből, melynek most az első kötetére összpontosítunk. A harmadik kötet történetét még a szerző sem ismeri. Ez tehát a jövő titka. A másodikhoz is csak azután fogott hozzá, amikor körvonalazódni kezdett benne a méltó folytatás.
Ahogy Rejtő Jenő P. Howard néven álcázta magát, ezt tette Dobos is. Gyermekkorában választotta ezt az álnevet, melyet azután felhasznált. Kovács Ágnes, a MaJel Rovás programigazgatója beszélgetett vele. Kíváncsiskodott, mi késztette ennek a történetnek a megírására.
A 80-as években szocializálódva, sem az iskolában, sem otthon nem esett szó Trianonról. Esetleg zavart csend volt a válasz az érdeklődésre. Akik megélték, távoztak az élők sorából. A mai határokat ez a korosztály már természetesnek vette. Így sok ember számára ez nem volt téma. Sokkal izgalmasabb, hogy kinyílt előttünk a világ! Amikor eljárt Erdélybe táborozni, szembesült a kérdéssel.
Az igazságérzete irányította erre a figyelmét. Főleg azután, hogy emberjogi kérdésekkel kezdett foglalkozni. Ekkor valahogy ráébredt ennek a témának a fontosságára.
Modellezni kezdte. Majd foglalkoztatni kezdte az a kérdés, hogy mi lett volna, ha… Eljátszott a gondolattal, ha a középkortól kezdve másképp zajlottak volna az események. Egyből megszületett az időgép ötlete, melyet a Honvédség használhat. Ehhez persze szakértőkre volt szüksége, akik egyes területeken (fegyverek, helikopterek, történelem…) tájékozottak voltak.
Jobbra az író felesége, vagyis a lektor (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A szerző végül a magánkiadás mellett döntött. Ez ugyan több munkával járt, de így a saját ura maradt. A kötet eddig 7000 példányban fogyott el. Amikor megjelent, két kérdés merült fel. Lesz-e folytatása és fog-e film készülni belőle. A filmmel gond van, mert Mohácsról készül egy, kettő egyszerre nem jöhet számításba. A könyvről azért egy rövid trailer is készült.
Dobos munkája sci-fi. De Trianon és a Beneš-dekrétumok nem jelentenek lezárt múltat.
Ez legújabban ismét botrányosan előtérbe került. A következmények tartanak. El kellene ezt a traumát magyarázni, de nincs kinek. A józan észre viszont támaszkodni lehet. Ha teszünk valamit, jóra fordulhatnak a dolgok. Sok tényező jöhet számításba, de van, amit mi tehetünk meg, ne várjunk másra. Például, építsük fel az időgépet! Azt az írók már régen feltalálták H. G. Wellsszel az élen, ahogy szerzőnk is, csak az a bökkenő, nem lehet (egyelőre) szabadalmaztatni és megépíteni.
Ahogy hallgattam Dobos fejtegetését, eszembe jutott, hogy serdülőkoromban olvastam egy hasonló történetet, melyben egy katonai egység visszatért Mátyás korába… A történet kifakult, nem emlékszem többre. Abban a régi regényben a katonák azért mentek a múltba, hogy „kijavítsák” történelmünket és egy jobb jövőt biztosítsanak. Modern fegyvereket vittek a régmúltba. Az ember néha eljátszadozik a gondolattal, mi lett volna, ha egy jól felszerelt kis különítmény gépfegyverekkel, ágyúkkal, tankokkal, bombákkal, gránátvetőkkel, rakétákkal felvette volna a harcot a tatárral, törökkel, osztrákkal, franciával, némettel, csehekkel, románokkal, szerbekkel, oroszokkal… Eljátszadoztam egykor ezekkel a csábító vágyálmokkal, de gyakorlati hasznuk nem volt. Legfeljebb annyi, hogy utána jól aludtam.
A Trianon-küldetés
Ebben a regényben is az lesz a fő kérdés, mikor és hol kell beavatkozni történelmünkbe.
Nem Trianonban, az már csak következmény. Szóba került az első világháború vége, azután 1849 is, ám végül a mohácsi csatát tartották annak a fordulópontnak, ahol be kell avatkozni!
Előtte a magyarság döntő többséget alkotott a Kárpát-medencében, azután idővel, nagyjából a felére csökkent. Ezt kell tehát megelőzni/meggátolni. Ez a feladat Szalay Endre történész vállát nyomja. Ő azután olyan adatokat és összefüggéseket közöl, melyek a témával foglalkozó érdeklődőknek nem sok újat mondanak, de hasznosak az olyanok számára, akiket a történelem szele nem érintett meg, de egy kalandregényt szívesen a kezükbe vesznek és így „mellékesen” fontos adatok birtokába jutnak, melyek bevonják őket a magyarság felelősségteljes dilemmáiba.
Az időpont megválasztása kényelmes, mert nem kell számolnunk a ma körülöttünk élő népek érzékenységével, előítéleteivel. Sorsukat is negatív módon érintette ez az esemény, így nem fognak tiltakozni a kései „illetéktelen” beavatkozás miatt.
Tehát beavatkoznak. A következmény? Gárdonyi Géza nem fogja megírni az Egri csillagokat. De ez apróság. Így a regényből készült filmből sem lesz semmi. A közmondás: több is veszett Mohácsnál, nem születik meg. Soha nagyobb baj!
Miután ezt tisztázták, megtudjuk, hat katona fogja végrehajtani a küldetést és egy történész is velük tart. Hiszen dokumentálhatja a múltat, melyről tanulmányokat írt. Hogy izgalmasan bonyolódjon a helyzet, egy bulvárlap megszellőzteti az időgépről szóló történetet és az alvilág is érdeklődni kezd…
Az elmaradhatatlan dedikálás
Nem célunk a történetet ismertetni. Nem lenne jó lelőni a poénokat. De van benne újságíró-gyilkosság, alvilág, embereket nem szerető drogbáró, aki el akarja pusztítani az időgépet és feltalálóját. Politikai tüntetésre és ellentüntetésre kerül sor ezzel kapcsolatban. Majd nemzetközi visszhangra lel a hír. A külügyminiszter „természetesen” cáfol.
A bevetésre váró katonákat az is érdekelte, hogyan fognak szót érteni elődeikkel. A múlt embereivel. De ezekre a kérdésekre ne nálam keressék a választ, hanem olvassák el a regényt. Nincs megnyugtató megoldás, mert az első kötet végén hőseink beleragadnak a múltba, nem tudnak 1526-ból visszajönni. De a küldetésük sikerrel járt. Viszont a történetnek így lehet folytatása.
A Trianon-dilemmával a következő részben foglalkozunk.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
