Buják Ágnes festőművész kiállítását március 20-án Szűcs Katalin EVID-szerkesztő nyitotta meg, köszöntőt mondott Chalupáné Ecsedi Ágnes, a kiállítás rendezője, a galéria vezetője, a Babits Mihály Általános Iskola rajztanára.
A megnyitón zeneszámokat adott elő Bohus Zoltán (zongora) és Buják Andor (szaxofon). A nagyszámú közönség egy-egy vers erejéig még meghallgathatta a kétyi versmondót, Bohák Anikót, és az esztergomi költőt, Wernke Bernátot.
Buják Ágnes Léván, és attól délkeletre 10 km-re fekvő Hontfüzesgyarmaton, egy mesésen szép faluban nevelkedett. A természettel való szoros kapcsolata, a fák, a virágos rétek látványa minden bizonnyal meghatározó szerepet játszott a későbbi művészeti fejlődésében.
A lévai általános iskolában Huliák Sarolta tanító néni tartotta a rajzórákat, később a lévai művészeti alapiskola képzőművészeti szakán Koszmály Gábor tanár úr készítette fel a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára, ahol magasabb szinten foglalkozhatott a képzőművészettel. 1984 és 1989 között Anna Koprdová, Oľga Felixová, Kocsis Ernő, Ľudovit Jelenák és Jozef Dobiš művésztanároknál tanult. Nyitrán angol szakos tanári diplomát is szerzett.
Annak ellenére, hogy mindig is a gyerekek képzőművészeti nevelését tartotta a legfontosabb feladatának, a második fia születése után, 1996-tól a rajz mellett már egyre inkább angol nyelvet tanít, jelenleg a galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban.
Az iskolai munka mellett azonban aktívan foglalkozik a képzőművészettel. Alkotásaival „az emberi belső, avagy a mélyen rejtőzködő szellemi világ kifejezését” keresi. „Mindazt, ami a felszínen nem látható, de mélyen mindnyájunkban bennünk van, valami szép, kellemes, pozitív és megfoghatatlan, azaz valami isteni.”
Buják Ágnes szükségét érzi, „hogy a mindennapok fárasztó munkájának szürkesége színes, örömteli, és mindenekelőtt pozitív érzelmi hatásokkal kárpótolja a képek előtt állókat.” Szeretné, ha alkotásai mosolyt csalnának az arcokra, és melegséget hívnának elő a szívekből. A szépséget többek közt virágmezőkkel (nem véletlenül VADVIRÁGOK a mostani kiállítás címe) és romantikus, mesés-régies házikókkal szeretné kifejezni.
A pozitív érzéseket leginkább színhasználata váltja ki a szemlélőből. Imádja a színeket, kombinálja, kísérletezik velük, hogy az említett hatást elérje. Nem utolsósorban fontosnak tartja a lakóterek egyedivé, kellemesebbé, otthonosabbá és melegebbé tételét egy-egy kiválasztott, színes kompozíciónak a falra való elhelyezésével.
Munkamódszere azzal jellemezhető, hogy a hosszú évek alatt megálmodott képeit hívja elő az emlékezetéből, mert egészen kiskorától, természetéből fakadóan figyelte a szépnek tartott dolgokat, embereket, jelenségeket, vagyis mindent, ami megragadta, és ami színben, harmóniában, formában megtetszett neki.
Nagy hatással voltak rá olyan, XIX–XX. századi kiemelkedő művészek, mint Vincent van Gogh, Paul Cézanne, vagy az impresszionista Claude Monet, és a bécsi szecesszió egyik vezető egyénisége, Gustav Klimt. Csodálattal tekint a mai kortárs festők tökéletesen kidolgozott mesterműveire, Szkukálek Lajos, Szilva József és mások munkáira. Azonosul lelki- és színvilágukkal, így alakította ki saját stílusát, amelyre a színhasználat és a valóság látszatának inkább szubjektív kifejezésmódja jellemző.
Első nagyobb szabású munkája egy fél évig készülő gobelin volt „Zenészek” címmel. De a gobelin-technika időigényes volta miatt más, gyorsabb eljárásokat keresett. 2002 óta Tiffany-módszerrel készülő ólomüveg-kompozíciókkal is foglalkozik. Kisebb-nagyobb megszakításokkal grafikákat, temperafestményeket, és 2008-tól pedig teljes odaadással olajfestményeket készít.
Első önálló kiállításai:
2013-ban három kiállítása volt Pozsonyban: április 13–15. (a Ružinov-i Művelődési Központban); június–júliusban (Business Lease, Rent-Art Gallery); augusztustól októberig (Allen and Overy Galéria, Eurovea Centrum 1.) és egy Taksonyban (lakóhelyén): május 8–20. (Taksonyi Polgármesteri Hivatal kiállítóterme).
2014-ben két kiállítása volt Győrben: februárban (SemiramiS Kávézó) és március 3– április 4. (József Attila Művelődési Ház), valamint egy Somorján: április 24–május 15. (Somorjai Városi Művelődési Központ Tallós Prohászka István kiállítóterme).
Rengeteg terve van a jövővel kapcsolatban, új technikákat, új témákat szeretne sorozatokban feldolgozni. A listát már összeállította, lelkiekben már elkészültek a festmények, csak időre lenne szükség a megvalósításhoz.
„Egy dolog teljesen biztos számomra –, vallja magáról–, életem végéig festeni szeretnék, remélem, a sors megadja ezt nekem. Ami rajtam múlik, azt e cél érdekében biztosan megteszem” – nyilatkozta Buják Ágnes.
Ezt teljes szívből csak kívánni tudjuk neki!
Az esztergomi kiállítás – amelynek társrendezője a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület – április 16-ig látogatható.
Szűcs Katalin, Felvidék.ma
Fotó: Ruda Gábor
