A kassai bombázás 75. évfordulója alkalmából megemlékezést és koszorúzást tartottak június 26-án, vasárnap a főposta épületén elhelyezett emléktáblánál.
Halász György, a Henszlmann Imre Történelmi Emléktársaság elnöke beszédében emlékeztetett arra, hogy a második világháború e jelentéktelen epizódja 29 ártatlan emberéletet követelt. A súlyos és könnyebb sérülések emberi tragédiák sorát vonták maguk után. Máig sem tudjuk bizonyosan, kik követték ezt el. De emlékezni kell az ártatlan áldozatokra, akikről mindenki megfeledkezik, pedig ők ennek a városnak voltak a polgárai. Kassa ekkor saját halottainak tekintette őket.
A városi tanács 1942-es határozata alapján emlékművet emelt az áldozatok tiszteletére, melyet Terbóts Gábor készített, aki e város temetőjében nyugszik. A város 1945-ben politikai okokra hivatkozva eltávolíttatta az emlékművet. Az emléktáblát csak 2009-ben leplezték le.
A jelenlegi városvezetés nem vesz tudomást ezekről az eseményekről, pedig az áldozatok esetében közömbös azok nemzetiségi, vallási és egyéb hovatartozása.
Az egykori eméktáblák nyoma a Postapalotán
Szesztay Ádám főkonzul beszédében leszögezte, nem elég föltenni a kérdést, hogy ki és miért bombázott, sokkal fontosabb, hogy Magyarország miért reagált rosszul. Nagyon fontos jó célokat kitűzni és ahhoz jó eszközöket igénybe venni. Váratlan esemény esetén, bármilyen hátterű történésről legyen szó, fontos, hogy tudunk-e helyesen dönteni. Akkor az volt a stratégiai feladat, hogyan tudjuk elkerülni a háborúba való sodródást. Ez volt a nemzet érdeke, ám mi hagytuk magunkat ebből kizökkenteni. Ebben a vonatkozásban lényegtelen, ki bombázott, orosz-e, vagy német.
Elmondta, a bombázás rámutat, mennyire fontosak a stratégiai döntések. Azok tervezése kiemelt szerepet játszik. Ma is háborúhoz közeli viszonyok közepette élünk, sőt Ferenc pápa lassított háborúról beszél, amelynek áldozatai sokszorosan meghaladják a kassaiak számát. Ez azonban annak tragikusságából nem von le semmit. A magyar nemzet érdeke, hogy ne ismétlődjön meg az, amit Bibó István nemzeti zsákutcának nevezett.
A főkonzul elmondta, azért kell hazatérnie hamarosan Kassáról, hogy a magyar külpolitika tervező-elemző munkájával foglalkozzon. Az olyan tragikus események, mint a kassai bombázás és az arra adott téves válasz mutatja, hogy az ilyen munkának milyen nagy a jelentősége a nemzet sorsának alakulása szempontjából.
Ezt követően került sor az emléktábla megkoszorúzására.
A szerző felvételei
