1994. január 3-a az első munkanap volt az új esztendőben. Ezen a hétfőn népes küldöttség érkezett Pozsonyból a csallóközi Csenkére. A kultúrháznál három személyautó parkolt le és utasai a színházterem felé tartottak. Azt hittem, hogy a váratlan látogatók csupán boldog újévet szeretnének kívánni a községháza hivatali alkalmazottjainak. De tévedtem…
Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy kik is az érkező jövevények. A Demokratikus Baloldal Pártjának (Strana demokratickej ľavice) csúcsvezetői „tették tiszteletüket” a helyi hivatalban, kíséretükben voltak a párt magyar kerületi és járási szervezeteinek elnökei is. Személy szerint: Peter Weiss elnök (aki 1991 és 1996 között volt a DBP elnöke), helyettese Pavol Kanis, Borza Erzsébet a DBP Nyugat-szlovákiai Kerületi elnöke és Paulicky Péter, a DBP Dunaszerdahelyi Járási elnöke jelent meg nálunk minden előzetes bejelentés nélkül. Jövetelük nem lehetett a véletlen műve. Hat nappal azelőtt történt mindez, hogy 1994. január 8 – án Komáromban sor került a szlovákiai magyar választott képviselők és polgármesterek országos nagygyűlésére. Itt emlékeztetnék arra, hogy „Komárom elhamarkodott lépés” – címmel közölt interjút a már említett DBP-s Borza Erzsébettel az Új Szó 1993. december 28-i száma.
A Dél-Szlovákiai Régiót csak egyszerűen „hurkának” nevezte. Ebből világosan kiderült, hogy a baloldali párt egyértelműen ellenzi a komáromi nagygyűlés megtartását.
Ekkor már széles körben köztudott volt, hogy a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának közgyűlése 1993. december 3- án úgy határozott: 1994. január 8-án Komáromban megrendezi a dél-szlovákiai, közvetlenül megválasztott polgármesterek és önkormányzati képviselők, valamint a magyar pártok szlovák parlamentbe bejutott képviselőinek nagygyűlését. A nagygyűlés napirendje is ismert volt: az önkormányzatok jogi helyzete, az állami közigazgatás átszervezése, valamint az ország területi-közigazgatási és politikai felosztása, a magyar nemzeti közösség alkotmányos jogállása és a dél-szlovákiai régió választott képviselőit tömörítő társulás előkészítése.
A csenkei községházára váratlanul betoppant, fent említett személyek épp ezt kísérelték meg ittjártukkor megtorpedózni. Mepróbáltak nyomást gyakorolni rám a nagygyűlés elhalasztása céljából.
Nyilván tudomást szerezhettek arról, hogy „A Csallóközi Városok és Falvak Társulásának felhívása dél-szlovákiai önkormányzatok” című dokumentumot, amelyet Duray Miklós készített, jómagam terjesztettem elő és fogadtattam el a Tanács tagjaival. Az Együttélés elnökének megbízásából polgámesterként és az Együttélés Politikai Mozgalom önkormányzati titkáraként a szervezőmunkát is magamra vállaltam. Mint Csenke polgármestere részt vettem 1993. december 9-én azon a megbeszélésen, amelyet a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal vezetője hívott össze azzal az egyetlen céllal, hogy a járás polgármesterei utasítsák el a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának felhívását. A Dunaszerdahelyi járás elöljárója a köztársasági elnöki iroda munkatársainak utasítását követve cselekedett így.
A jelenlévő polgármesterek nem fogadták el a Felhívást elutasító állásfoglalást, bár Judr. Eva Bubniaková, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljárója ezt szorgalmazta.
Közben a szlovák parlament államigazgatási, önkormányzati és nemzetiségi bizottsága sem tétlenkedett. 1993.december 15-én „kivallatta” a CSVKT Tanácsának vezetőit a komáromi nagygyűléssel kapcsolatban, köztük engem – Kvarda József csenkei, Lojkovič Sámuel nagymegyeri és Pásztor István komáromi polgármestereket.
A parlamenti bizottság kemény vádakat fogalmazott meg, azt állítva, hogy törvényt és alkotmányt is sért egyben, sőt Szlovákia integritását is veszélyezteti.
Michal Kováč köztársasági elnök is fogadta a Csallóközi Régió képviselőit 1993. december 13-án, az államfő szintén a nagygyűlés elhalasztását követelte. Ezen a tanácskozáson négy polgármester vett részt: Pásztor István Komárom, Szabó Olga Pat, Lojkovič Sámuel Nagymegyer és jómagam – Csenke képviseletében. A köztársasági elnök fogadta többek között az Együttélés és az MKDM frakciójának vezetőségét is. Michal Kováč egyértelműen kijelentette: a nagygyűlés időpontját el kell halasztani. Vajon miért? – tette fel a költői kérdést Duka – Zólyomi Árpád a találkozó után.
A köztársasági elnök a megbeszélés után közölte, hogy két feltétel teljesülése esetén hajlandó lenne védnökséget vállalni a nagygyűlés felett: ha a CSVKT vezetői eltekintenek a tartomány vagy területi autonómia követelésétől, továbbá, ha a nagygyűlést nem 1994. január 8-án, hanem más időpontban hívnák össze.
Az államfő által szabott feltételeket a leghatározottabban visszautasítottuk.
Ilyen előzmények után a baloldali képviselők mégis azt remélték, hogy a nagygyűlést meg lehet hiúsítani. De nagyot tévedtek.
Wilson elnök (USA) 1918. január 8-án ismertette a Szenátus és a Képviselőház együttes ülésén a nemzetközi jog új alapelveit – az önrendelkezés alapján járó szabadságot. 1994. január 8. méltó az önrendelkezés alapján járó szabadságra Dél-Szlovákiában.
