1957. március 8-án visszaadta lelkét a Teremtőnek a legnagyobb felvidéki magyar. Esterházy János nemcsak életével, de halálával is példát mutatott. Akárcsak Ura, akit egész életében szolgált, ő is azokért esedezett rabsága és megaláztatása pillanataiban, akik „nem tudják, mit cselekszenek”. Az ellenség szeretete talán a létező legkeresztényibb magatartás, amit őszinte szívvel megvallani csak az igazán tisztalelkű emberek képesek. Ám ami másnak kín és gyötrelem, az Esterházynak a földi lét velejárója és a reá mért próba kiállása volt, melynek készséggel vetette magát alá, hogy az út végén ő is és az őt erre az útra meghívó isteni akarat is boldogan nyugtázhassa: bevégeztetett.
Nos, eddig a krisztusi párhuzam, amelyet Molnár Imre gyönyörű példákon mutatott be számunkra az évek során. A jeruzsálemi Koponyák hegyén majd 2000 éve megszületett a kereszténység, amely az üdvözülés útját mutatja meg az embernek. Megköttetett az új szövetség Isten és ember között, ami a legdrágább áldozattal pecsételődött meg.
Elménk kevés e tanítás tökéletes felfogásához, szívünk gyenge a csoda teljes befogadásához, de valahol mélyen legbelül mégis rögzült mindenkiben, hogy mire kéne legalább törekednünk a helyes élethez.
De mi született meg a mírovi fegyházban és a többi börtönben, ahol Esterházy nekünk, felvidéki magyaroknak ajánlotta fel szenvedéseit? Felfogtuk-e, hogy mindezt értünk teszi? Befogadtuk-e az ő üzenetét?
Nagyböjt van. Az év azon időszakában járunk, amikor lemondunk a nélkülözhető dolgokról, és arra sarkalljuk magunkat, hogy csak a lényegre összpontosítsunk. Mindent elhagyunk, ami szükségtelen a cél eléréséhez, csak a letisztult állapot elérésére törekszünk. Ami segít az úton, marad. Ami nem, az mehet. Gondoljunk ezekben a napokban azokra a rabokra, betegekre, szegényekre, emberi méltóságukban vagy magyarságukban megalázottakra, akik megjárták a maguk kálváriáját, és merítsünk erőt a helytállásukból! Ajánljuk fel saját erőfeszítéseinket mások gyarapodására és lelki gazdagodására!
Idézzük fel Esterházy János értünk hozott áldozatát, és próbáljunk meg felnőni életpéldájához!
A közösség nem egy megfoghatatlan fogalom. A közösség hús-vér emberek kimondott vagy kimondatlan szövetsége. És minden közösség csak olyan lehet, amilyenek mi magunk. Ha rendbe akarjuk hozni a felvidéki magyar közösség életét, azt saját magunkkal kell kezdenünk. Az origó pedig csak egy biztos pont lehet. Az iránytű, amely nem engedi, hogy eltévedjünk. A sarokkő, amire felépíthetjük az életünket. A jó hír minden magánember és közszereplő számára, hogy ezt 1957. március 8-án megkaptuk. Önzetlen szeretetből, bölcs jövőbe tekintésből, nemzetféltésből, keresztény tanításból hagyta ránk a mírovi várbörtön 7832-es számú rabja. Ez a számsor a lottófőnyeremény a felvidéki magyar emberek és a felvidéki magyar közösség életének, sorsának megváltására.
A szelvény közös hagyatékként ott lapul mindannyiunk zsebében.
Ne féljünk beváltani!
A felvidéki tiszteletadás Esterházy Jánosnak
A Losonci Magyar Kulturális Központ képviseletében Demecs Andrea rótta le tiszteletét Esterházy János szobra előtt.
A SZAKC tagszervezeteként, a VIA NOVA képviseletében, a KLIK elnöke Konkoly Attila gyújtott mécsest Érsekújvárott Esterházy János emléktáblánál.
Esterházy János peredi emlékművénél a SZAKC tagszervezete, a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesület elnöke, Pásztor Csaba és családja rótta le tiszteletét a mártírpolitikus halálának alkalmából.
A SZAKC képviseletében Szalai Erika, a komáromi iroda vezetője helyezett el mécsest Esterházy János emléktáblájánál a Nádor utcán, valamint Esterházy János egész alakos szobránál az Európa udvarban.
A SZAKC képviseletében Pásztor Péter, az ipolysági iroda vezetője rótta le tiszteletét a Pongrácz Magyar Közösségi Ház udvarán található Esterházy János emléktáblánál.
A SZAKC képviseletében Pósa Erzsébet, a rimaszombati iroda vezetője koszorúzta meg 4. Sz. Hatvani István Cserkészcsapat cserkészotthonának épületén található emléktáblát.
Nagymegyeren az Esterházy János emléktáblát megkoszorúzta a 23. sz. Arany János cserkészcsapat csapatparancsnoka Sörös Zoltán és Csémi Ildikó a KUCKÓ polgári társulás vezetőségi tagja.
Léván Szathmáry Péter szobrászművész alkotásánál a SZAKC nevében Ševeček Judit gyújtott mécsest.
Szőgyénben, a Nagyboldogasszony-templomban elhelyezett Esterházy-emléktáblánál, Leboc Szabolcs, a Szőgyén Öröksége Társulás elnöke, és Svajcer Antónia, a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat parancsnoka rótta le kegyeletét a mártír gróf halálának emlékére.
Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója és Csémi Szilárd a SZMCS, ügyvezető elnöke koszorút helyezett el Esterházy János dunaszerdahelyi emléktáblájánál.
A Csemadok pozsonyi székházában, Esterházy János és a vele együtt a Gulágra elhurcolt magyarok emlékére elhelyezett emléktábla előtt Szőke Éva, a SZAKC pozsonyi irodájának a vezetője gyújtott mécsest.
A SZAKC tagszervezeteként, a VIA NOVA képviseletében, Méry János koszorúzta meg Esterházy János emléktábláját, amely a somorjai Nagyboldogasszony-plébániatemplomban található.
A királyhelmeci Bodrogközi Magyar Közösség Háza udvarán található Esterházy szobornál Leczo Bence, a Felvidék.ma munkatársa helyezte el a megemlékezés koszorúját.
(Gubík László/Felvidék.ma)