Május 9-én váratlan lehetőséget kaptam, hogy a Magyar Rádió Énekkarának hetvenéves jubileumi koncertjén vehessek részt. Ez aranybetűs ünnepet jelentett számomra is, mivel a járvány miatt nyolc hónapja nem hallottam élőben rangosabb hangversenyt. Az est műsorán Liszt – az I. Ferenc József királlyá koronázására írt – Koronázási miséje szerepelt. Méltó választásnak tartom, hiszen az énekkar az elmúlt hét évtizedben fejedelmi magasságokat ért el, s a magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb együtteseként tartják számon.
Liszt életében fontos szerepet játszott a mű, mire elnyerte a megbízatást, intrikák sorával találta szemközt magát. 1857-ben a nagy magyar szerző Rómában tartózkodott, mikor megkapta a felkérő levelet. Válasza így hangzott: „Paratumcormeum et psalmumdicam” („A szívem kész dicséneket zengeni.”)
„A koronázási magyar mise az egyházi zeneirodalom egyik legértékesebb terméke – írja a műről az erdélyi származású zenei szakíró, Papp Viktor. Vallásos érzéseinek mélysége Bach h-moll miséje, Beethoven Missasolemnis-e, Cherubini nagy miséje és a Schubert-misék mellé emelik.”
Lisztet az udvaroncok a magyar motívumok miatt is bírálták, mivel a Rákóczi-nóta elemei is felbukkannak a remek hangszerelésben. A szerzőt egyébként meg sem hívták a koronázásra, végül a karzaton kapott helyet, de nem várta meg a szertartás végét. Ezt a pillanatot dolgozta fel Keleti Márton a Szerelmi álmok című filmjében: a magányosan távozó mestert (Sinkovits Imre alakításában) a bámészkodó tömeg hosszasan éljenzi.
A Hungarotonnál a mű két felvétele is folyamatosan kapható volt, az első, 1960-as felvételt Ferencsik János vezényelte. A jubileummal kapcsolatban számunkra értékesebb lehet az 1980-as kiadvány, hiszen a mű e korongon is az MRT Kórus előadásában hangzik el, így a mostani előadásnak is fontos előzménye.
A főpróbán egyedül vettem részt nézőként, a Pesti Vigadó egyik oldalpáholyában élvezhettem a produkciót. Valóban élveztem, a csillogó Glória tételt, a Credo visszafogottságát, az Offertórium gyönyörű hegedűszólóját, ami ugyan egy műdalt idéz, de Liszt a dallamot himnuszi magasságokba emeli. A szerző egykor a híres magyar hegedűsnek, Reményi Edének szánta e darabot.
A Rádiózenekar és a Kórus is kitett magáért e jeles ünnepen. Elismerésem az énekkar tagjainak, akik maszkban álltak pódiumra. A szólókat Szemere Zita, Bakos Kornélia, Szerekován János és Hámori Szabolcs énekelték, a pulpituson Pad Zoltán Liszt-díjas karnagy állt, aki 2014-től vezeti a Magyar Rádió Énekkarát. Az előadás visszafogottsága, s emelkedettsége méltó volt a jeles naphoz.
Este még egyszer meghallgattam a művet a Bartók Rádióban, a két koncert nekem is ünneppé tette a vasárnapomat.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
