Áprilisban ezúttal kivételesen a hónap 3. keddjén, 18-án megrendezésre került a soron következő havi magyar mise és baráti találkozó a nagyszombati Fő utcai Szent Ilona-templomban és pasztorációs központban.
A szentmisét a februárban fiatalon elhunyt, egykori Nagyszombati Diákklub tagjai sorába is tartozó révkomáromi diákért, Németh Cynthiáért mutatta be Kiss Róbert vikárius atya.
Felelevenítette, hogy a 21 éves korában a földi életből eltávozott Cynthia Komáromban animátorképzőként tevékenykedett. A lány szülei is elzarándokoltak Komáromból Nagyszombatba az érte felajánlott legszentebb áldozat bemutatására.
Róbert atya homíliájában felidézte, mennyire odaadó, tevékeny, segítőkész lány volt rövid földi élete során Cynthia. Isten az ő irgalmas szeretetével mutatta meg az ő nagyságát.
Mindnyájunknak van küldetésünk földi életünkben. Nem hiába rendelt minket ide a Jóisten. Cynthiának is volt, s óhaja is, mégpedig, hogy ne virágokat vigyenek majd a sírjára, hanem adakozzanak inkább a városban épülő kórházkápolna javára.
Az igazak életének titka nem a hosszú élet. Valaki attól, hogy 100 évet élt a földön, még nem lesz értékesebb, mint aki 50-et. Erről a földről semmit nem viszünk el, csak a szeretetet, a másikra való odafigyelést.
Az élő hit gyümölcse az alázat, állhatatosság, a bűnbánat erényei és a kegyelmek elérése. Felfoghatatlan kegyelmekben részesítem azokat a lelkeket, akik bizalommal vannak irgalmasságom iránt – mondja az Úr Jézus. Imádkozzunk azért, hogy a világban, ahol háború van, legyen béke – zárta homíliáját Róbert atya.
A szentmisén közreműködtek Mrva Olga és Fodor Attila kántorok Pozsony-Főrévből és Dunaszerdahelyről, énekkel és orgonajátékkal. Koncelebrált Németh Rezső nyugalmazott csallóközcsütörtöki és pozsonyi lelkipásztor.
Erre az alkalomra Böjte Csaba ferences atya is küldött a közösségnek üdvözlő sorokat, buzdítva a budapesti pápalátogatás előtti – az általa meghirdetett – kilenced imádkozására esténként 9-től és a virtuális térben való részvételre.
A mise résztvevői szokásosan a szentmise után átvonultak a szomszédos pasztorációs központba. Itt a karitász jóvoltából a gyülekezeti helyiséget rendelkezésükre bocsátva kötetlenül folytatódott a társaság baráti beszélgetése, ismerkedése, élménybeszámolók megosztása, egymás buzdítása.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)