A Pérez Galdós Színház kicsit távol esik a Grand Canariai, Las Palmas központjától, de a kulturális életben betöltött helye a hipermodern Alfredo Kraus Auditórium megnyitása óta sem csökkent. A teátrum tető alá hozatala nem ment simán egykor, pedig felépítésére nagy igény mutatkozott.
A XIX. századi feltörekvő polgárság és a helyi arisztokrácia régóta vágyott egy, az igényüknek megfelelő színházra. A város elöljárói nagy nehezen kijelölték az épület telkét a halpiac mellett, s már megindultak az intrikák is a helyválasztás, s kinézete miatt. Egyet idézek: „Ki volt az a hülye hazafi / ki lehetett az a vandál / Kinek tetszenek a színház boltozatai.”
A nemes cél érdekében hazafias kölcsönök gyűjtése kezdődött, s végül a függöny 1890-ben emelkedett fel, Verdi Traviátáját játszották. A színház mai nevét a századfordulón kapta a neves realista szerzőről. Később tűzvész pusztította el, 1928-ban nyerte vissza eredeti formáját, az újabb megnyitón Verdi Aidája volt műsoron.
A színház előtt a híres francia zeneszerző és virtuóz Camille Saint-Saëns szobra áll. Hogyan került oda? Hosszú a történet.
A komponista rosszul sikerült házassága és gyermekének tragikus halála miatt az utazásba menekült. Életrajzírói 179 utazását számolták össze, Ausztrália kivételével minden kontinensen megfordult, legközelebb a szívéhez Észak-Afrika állt. Különös tehetséggel sajátította el az idegen nyelveket, így kommunikációs problémái sehol sem voltak. Utazásait részben a kalandvágy, részben gyenge tüdeje motiválta, Többször járt az algériai Biskra városában, ahol Bartók is megfordult később gyűjtőútján. Az egzotikus tájak ihletet is adtak a francia művésznek, elég ha az 5. F-dúr, „Egyiptomi” zongoraversenyére, vagy a zongorára és zenekarra írt „Afrika” művére gondolunk.
Camille Saint-Saëns szobra (Fotó: Csermák Zoltán)
De térjünk vissza a szerző Grand Canaria-i látogatásaira! A krónikások szerint hét alkalommal járt a szigeten 1889-1909 között, ráadásul inkognitóban, Charles Sannois néven. A zene és művészetkedvelő kereskedelmi utazó nem keltett különösebb figyelmet a városban. Viszont a zeneszerző később gyakran eljárt művészeti, zenei összejövetelekre, amiken elkápráztatta a jelenlevőket fölényes zenei tudásával. Akkor kezdett forróvá válni a talpa alatt a talaj, amikor az akkor még Molina névre hallgató színházban vitába bonyolódott Bernardino Valle zeneszerzővel és komponistával.
Eltűnései közben Párizsban is téma volt, s az egyik párizsi képes újság cikke eljutott a Kanári-szigetekre is. „Lelepleződése” után számos koncertet vezényelt, s belopta magát a polgárok szívébe. Két kompozíciót szentelt a városnak: Cariote keringőt zongorára, valamint a Las Palmas-i harangokat. Nevét a városban egy utca és az Operaház szalonja őrzi.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
