Július közepéig látható a festőgéniusz Csontváry Kosztka Tivadar születésének 170. évfordulója alkalmából rendezett tárlat a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Az elmúlt hatvan esztendőben nem szerveztek ilyen összegző kiállítást Csontváry műveiből. Több mint negyven alkotást felvonultató tárlat tisztelgés a felvidéki származású festőművész életpályája és munkássága előtt.
A Szépművészeti Múzeumban 1963-ban nyílt utoljára Csontváry-kiállítás. Mint Baán László, az intézmény főigazgatója a Csontváry 170 kiállítást összegző katalógusban kifejti: ekkor kapott új erőre mindaz, amit azóta úgy nevezünk, hogy Csontváry-kultusz. Hozzáteszi: Csontváry páratlan jelenség művészetünk történetében.
Stílustörténetileg nem besorolható, művészi célkitűzései tekintetében mindenki másnál eredetibb autonóm személyiség. Csontváryt művészetét azért is szeretjük, mert nemzeti sorsunk oly sok árnyalata tükröződik benne – fogalmaz a katalógus előszavában a főigazgató.
A grandiózus tárlat 46 művet foglal magába a kezdeti képzőművészeti próbálkozásoktól a legjelentősebb Csontváry-művekig bezáróan.
Önarckép, portrék mellett tájképekek sokaságát vonultatja fel az időszaki tárlat. A kisszebeni születésű alkotó felvidéki tájképét is láthatjuk. Elmerenghetünk Selmecbánya látképében, ám a Magas-Tátra gyönyörű környezete (Nagy-Tarpatak-völgy) is megelevenedik az egyik legnagyobb kiállított alkotás formájában.
Természetesen nem hiányozhatnak a festőművész legismertebb alkotásai sem, mint az 1894-es önarcképe, a Római híd Mosztárban (1903), avagy Zarándoklat a cédrushoz Libanonban és a Magányos cédrus. Helyet kapott a kiállításon az egyik legnagyobb méretű festménye, a Baalbek is, mely közel 30 négyzetméternyi területű.
A Csontváry 170 tárlat július 16-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.
A szerző felvételei.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)