Andrej Dankónak odaszúrt, Robert Fico felé bezárta az ajtót, az ellenzék felé pedig résnyire nyitva hagyta. Gubík László a Sme interjújában arról beszélt, hogy a Magyar Szövetség új politikai szakaszba lépne: a Smerrel és a Republikával nem működne együtt, miközben tárgyalna azokkal az ellenzéki erőkkel, amelyekkel közös alapot találhat a jogállam, a régiófejlesztés és a nemzetiségi ügyek kérdésében.
A Magyar Szövetség elnöke világossá tette: eddig csak tapogatózó egyeztetések zajlottak, most azonban lassan komolyra fordul a dolog. A célja nem egy gyors és látványos ellenzéki összeborulás, hanem annak tisztázása, van-e értelmes közös alap olyan kérdésekben, mint a jogállam, a déli régiók gazdasági felzárkóztatása vagy a nemzetiségi jogok ügye. A hangsúly nála nem a gesztusokon, hanem az eredményességen van: nem elég néhány elnöki mosoly és kézfogás, szakmai tárgyalásokra van szükség.
Eközben a kormányoldallal kapcsolatban Gubík már jóval kategorikusabban fejezte ki magát.
A Smer és a Republika esetében szerinte nincs miről beszélni: volt idejük bizonyítani, de nem tettek semmit, ami a felvidéki magyar közösség számára reményt adna. Inkább ellenkezőleg.
Lex Beneš, Kaliňák kijelentései, a kollektív bűnösség ügyének cinikus kezelése mind azt üzente a Magyar Szövetségnek, hogy ezen az oldalon nincs politikai akarat a változásra. Gubík ezt még élesebben fogalmazta meg: Robert Fico számára azért sem elfogadható partner, mert a jogállamiság, a gazdaság állapota és a nemzetiségi politika terén sem tud felmutatni olyat, ami bizalmat keltene, ráadásul Kaliňák a Beneš-dekrétumok ügyében „áldozatból csinált tolvajt”.
Gubík Lászlót a Sme szerkesztőségében kérdezte Zuzana Hanzelová (Fotó: Gubík László, FB)
Aláhúzta, hogy a pártelnökség egyhangú döntése alapján a Magyar Szövetség nem tudja elképzelni sem az előválasztási, sem az utóválasztási együttműködést a Smerrel és a Republikával.
Mondandójának másik érdekessége, hogy Gubík eközben nem akarja a Magyar Szövetséget egy ellenzéki tagozattá sem lefokozni. Ezt többször is hangsúlyozta: tárgyalnak, de nem csatlakoztak senkihez. Vagyis egyszerre akar nyitni és távolságot tartani. Ez kényes egyensúly, de politikailag érthető:
a párt szeretné magát tárgyalóképes, komolyan vehető erőként láttatni, miközben nem akarja elveszíteni azokat a választóit sem, akik bizalmatlanok a progresszív vagy liberális ellenzékkel szemben.
Éppen ezért különösen érdekes, amit az SaS-ről mondott. Richard Gröhling pártjával egyelőre nem volt érdemi egyeztetés, és Gubík érezhetően rossz néven vette, hogy az SaS továbbra is a Fidesz szlovákiai fiókszervezeteként próbálja beállítani a Magyar Szövetséget. Úgy fogalmazott, a választások után ezzel érvelni már nemcsak politikailag kényelmes, hanem logikailag is sántít. Közben azért nem csapta be az ajtót, sőt nyitva hagyta a lehetőséget a tárgyalásra. Ez a kettősség jellemző volt az egész interjúra: Gubík visszaszólt, de nem égetett fel hidakat. Keményen reagált, de közben tárgyalópozícióban maradt.
A KDH-val kapcsolatban egészen más hangot ütött meg. A kereszténydemokratákhoz láthatóan közelebb érzi magát világnézetileg, főként a család, a vidék, a közösségek és az általános értékrend kérdésében. Ezt nem is rejtette véka alá. Ugyanakkor a KDH esetében szerinte továbbra is nyitott kérdés, hogyan viszonyulnak a nemzetiségi ügyekhez. És itt jött el az interjú egyik legérdekesebb fordulata:
miközben kulturális és értékrendi kérdésekben a KDH áll hozzá közelebb, a magyar közösség jogi helyzetének rendezésében inkább a liberálisabb oldal, elsősorban a Progresívne Slovensko nyitottságát érzi nagyobbnak.
Ez fontos felismerés, és egyben annak beismerése is, hogy a felvidéki magyar politika számára ma már nem elég az ösztönös ideológiai rokonszenv, ha közben a konkrét kisebbségi ügyekben nincs világos partner.
Kép forrása: Gubík László, Facebook
Az interjú ezen részében megjelent a Gubík-féle kettős érzékenység. Egyik oldalon tárgyal a Progresívne Slovenskóval a kollektív bűnösség elutasításáról, és dicséri, hogy van legalább egy szlovák politikai erő, amellyel erről érdemben lehet beszélni. Másik oldalon pedig még mindig fontosnak tartja megnyugtatni a konzervatívabb magyar szavazókat, hogy egy esetleges PS-kormány alatt sem lesz „ukrán front”, „minaret Léván” vagy „nemváltó klinika Nagykürtösön”. Ezek túlzó, karikatúraszerű képek, de Gubík logikája világos:
szerinte nem az a kérdés, ő mit gondol ezekről személyesen, hanem hogy a magyar vidék, a magyar ember mitől tart, és azt a félelmet kezelni kell.
Ebben a részben mutatkozott meg a magyar szavazó lelkiállapotáról adott diagnózisa is. Úgy fogalmazott, a korábbi magyar pártok közötti csatározások nyomot hagytak a magyar választó lelkében és gondolkodásában. Vagyis a Magyar Szövetség problémája nem pusztán szervezeti vagy stratégiai, hanem bizalmi is. Nem elég új programot írni, előbb el kell hitetni a választóval, hogy valóban csak egy releváns magyar párt maradt, és a régi belháborúk ideje lejárt.
A Sme-interjúban többször felmerült kérdésként a párt Fideszhez való viszonya is. Gubík kifejezetten védelmébe vette azt a 2010 utáni korszakot, amikor Budapest stratégiai partnerként kezdett tekinteni a határon túli magyar közösségekre. Megjegyezte azt is, Magyar Pétertől ígéretet kapott, hogy ez a kapcsolat megmarad, és hogy a Beneš-dekrétumok ügyében nem hátrál meg. A szlovák politikára vonatkozóan ugyanakkor
Magyar Péter szerinte csak egyetlen dolgot mondott világosan: Robert Ficóval addig nem tárgyal érdemben, amíg a Beneš-ügyben nincs előrelépés.
Gubík ehhez csatlakozott is, hozzátéve, hogy a kérdést nem szlovák-magyar konfliktusként, hanem jogállami problémaként kell kezelni.
A beszélgetés egyik legemberibb, és egyben legjobb mondata viszont talán nem is ezekhez a nagy stratégiai kérdésekhez kapcsolódott. Amikor Andrej Danko támadásairól esett szó, Gubík ironikusan csak annyit mondott: neki szlovák neve van, Dankónak meg magyar édesanyja, „kvittek vagyunk”. Ez a mondat egyszerre könnyed és pontos. Benne van a felvidéki magyar lét egész abszurditása: azok magyaráznák ma is mások identitását, akik maguk is ezer szállal kötődnek ugyanahhoz a közeghez, amelyet politikailag támadnak.
Zuzana Hanzelová kérdezte Gubík Lászlót a Sme szerkesztőségében (Fotó: Gubík László, FB)
És hasonló józansággal beszélt a „Felvidék” szó körüli hisztériáról is. Szerinte amikor a magyarok Felvidékről beszélnek, nem a Szlovák Köztársaság államiságát kérdőjelezik meg, hanem egy történeti, földrajzi és kulturális megnevezést használnak. Ez nem területi követelés, nem revíziós jelszó, hanem önazonos nyelvhasználat. Ezt sok szlovák politikus nyilván érti is, csak éppen nem érdekük beismerni.
Gubík szerint a „Felvidék” a szlovákiai magyar közösség szinonimája is, és ebből még nem következik sem lojalitáshiány, sem határrevízió.
Ami az egész interjúból kirajzolódott, az egy óvatos, de tudatos politikai irányváltás. Gubík nem szakít a magyar nemzetpolitikai kötődéssel, nem tagadja meg a 2010 utáni korszak minden örökségét, de közben egyre határozottabban próbál leválni a szlovákiai kormánykoalícióról, és nyitni olyan szlovák pártok felé, amelyekkel legalább egyes alapkérdésekben elképzelhető az együttműködés. Nem biztos, hogy ez az út rövid távon látványos sikert hoz. De hosszú idő után talán először látszik mögötte valamiféle politikai logika, nem csupán túlélési ösztön.
Ha egy mondatban kellene összefoglalni: Gubík most azt próbálja meg elhitetni, hogy a Magyar Szövetség lehet egyszerre tárgyalóképes Szlovákiában és önazonos a magyar világban. Hogy ez sikerül-e, az nemcsak rajta múlik. Hanem azon is, hogy a felvidéki magyar választó valóban elhiszi-e végre: a régi sebek után lehet új lapot nyitni.
A teljes videóinterjú IDE kattintva megtekinthető.
Szalai Erika/Felvidék.ma
